Nyugdíjas tudományos tanácsadó, XVIII. századi Osztály

1969-1979 az MTA ITI szerződéses, majd félállású kutatója. 1985: Az MTA ITI tudományos munkatársa, 1996: az MTA ITI tudományos tanácsadója 2013-ig. Az irodalomtudomány kandidátusa (1980), habilitált egyetemi docens, a Római La Sapienza Tudományegyetem magyar tanszékvezetője (1980), Az olasz Nemzeti Árkádia Irodalmi Akadémia külföldi tagja (1989), ELTE BTK, habilitált egyetemi magántanára (1996), Olasz egyetemi tanári habilitáció (2005), , 2015 nyugdíjba vonulás a római La Sapienza Tudományegyetemen. 

Az MTA munkavállalási engedélyével 1979-2015 között a La Sapienzia Tudományegyetem (Róma , Magyar nyelv és irodalomtörténeti tanszék – tanszékvezető egyetemi tanár 1979-2015.

Az olasz Nemzeti Árkádia Irodalmi Akadémia külföldi tagsága (1989)

Márton Áron díj (1996)

Faludi Ferenc Alkotói Díj (2005)

Magyar Köztársaság tisztikeresztje (2010)

Magyar Köztársaság középkeresztje (2015)

Magyar nyelven:

Petrarcától Ossziánig. Az olasz XVIII. századi költészetelmélet megújulása, Budapest, Akadémiai; Kiterítenek úgyis. József Atila kései költészete, Argumentum, 1996, 2001; Faludi Ferenc, 1704-1779, Kalligram, 2005, „Az olasz negédes kertjében”Magyar-olasz irodalmi kapcsolatok a XVIII. században, Mundus, 2008; Róma mindannyiunk közös hazája. Róma magyar emlékei-Magyarok emlékei Rómáról, Romanika, 2010; Itália vonzásában. Irodalomtörténeti tanulmányok, Nap Kiadó, 2014; Andata e ritorni. Római jegyzetek 1980-2015, Nap Kiadó, 2015; Mért ne legyek tisztességes. József Attiláról, Nap Kiadó.

Olasz nyelven:

Letteratura ungherese – Letteratura italiana. Momenti e problemi dei rapporti letterari italo-ungheresi, Roma, Carucci, 1990, Sovera 1994, 1995; Da i Fiumi di Ungaretti al Danubio di Attila József, Roma, Sovera, 1994; Roma, la patria comune, Lithos, 1996; Senza speranza. Esistenzialismo e socialismo nell’opera poetica di Attila József, Bulzoni, 1999, La lapide sepolcrale di János Lászai nella chiesa di Santo Stefano Rotondo, Budapest, Szent István Társulat,2001; Cultura e societá in Ungheria dal Medioevo al Novecento, Lithos, 2003; Beata Ungheria. Saggi italo-ungheresi, Lihos, 2011; Carducci in Ungheria e altri saggi, Roma, La Sapienza, 2015. Storia ungherese della chiesa di Santo Stefano Rotondo. Budapest, Szent István Társulat, 2016.

Szerkesztésében megjelent kötetek

Magyar nyelven:

Föl a szívvel. Az Isten kereső József Attila, Budapest, Szent István Társulat, 2005; Florio Banfi, Olaszországi magyar emlékek, kibővített magyar kiadás, Szeged, 2005, Romanika, 2007; Szauder József, Magyar irodalom – olasz irodalom, Argumentum, 2013; Szauder József, Itália arcai, Kossuth, 2019.

Olasz nyelven:

Rapporti veneto-ungheresi all’epoca del Rinascimento (con Tibor Klaniczay), Budapest, Akadémiai, 1975; Venezia, Italia e Ungheria dall’Arcadia all’Illuminismo (con Béla Köpeczi), Akadémiai 1982; Venezia, Italia e Ungheria dal Decadentismo all’Avanguardia (con Zsuzsa Kovács), Akadémiai 1990; Italia e Ungheria dagli anni Trenta agli anni Ottanta, Budapest, Universitas, 1988; L’eredità classica in Italia e in Ungheria dal Rinascimento al Neoclassicismo, (con Vanessa Martore), Universitas. 2004; L’eredità classica nella cultura italiana e ungherese nell’Ottocento, Roma, Sapienza,2011; L’eredità classica nella cultura italiana e ungherese dalle Avanguardie al Postmoderno, Roma, Sapienza, 2015. Florio Banfi, Ricordi Ungheresi in Italia, Szeged 2005.

Elérhetőség:
sarkozy.peterpal@gmail.com
peter.sarkozy@uniroma1.it

Szakmai életrajz:
Sárközy Péter (Budapest, 1945. június 15.) 1968-ban fejezte be magyar–olasz szakos egyetemi tanulmányait az ELTE BTK-n. 1968–1975 között a budapesti Eötvös József Gimnáziumban tanította mindkét szaktárgyát, 1975–l979 között az ELTE BTK Olasz Tanszékének volt adjunktusa, majd docense. 1968-ban kezdődött el tudományos munkakapcsolata az MTA Irodalomtudományi Intézete XVIII. Századi Kutatócsoportjával, előbb mint „pedagógus kutató”, 1985-től, mint tudományos munkatárs, egyetemi magántanári kinevezésétől kezdve,1996-tól mint tudományos tanácsadó. Az Intézettől 2013-ban ment nyugdíjba.

1973-ban szerezte meg a bölcsészdoktori címet „summa cum laude” minősítéssel, 1980-ban pedig az „irodalomtudomány kandidátusa” címet. 1979 novemberében a magyar–olasz államközi egyezmény keretében kezdett el tanítani a római La Sapienza Tudományegyetem Magyar Tanszékén. 1980-ban az olaszországi nemzeti habilitációs pályázaton elnyerte a római magyar tanszékvezetői állást, így 1980 óta mint az olasz állam által rendesen kinevezett „társult egyetemi tanár” (professore asociato) vezette a római magyar tanszéket. 2004-ben a 25 év után magyar irodalomból először meghirdetett olaszországi habilitációs pályázaton 2005-ben elnyerte a „rendes” egyetemi tanári kinevezéshez szükséges habilitációt. 2006 óta 2015. évi nyugdíjaztatásáig a Római Tudományegyetem „rendes egyetemi tanára” volt.

1995-ben habilitált Magyarországon, az ELTE Bölcsészettudományi Karán, és szerezte meg 1996-ban az „egyetemi magántanári” címet. Kétévenként rendszeresen tartott kurzusokat és szemináriumokat az ELTE magyar és olasz tanszékein, illetve az Olasz Tanszék doktori iskoláján.

Tudományos munkájának fő területét a komparatisztika, ezen belül a magyar–olasz irodalmi érintkezések rendszeres feldolgozása képezi, de foglalkozott italianisztikai és általános összehasonlító elméleti kutatásokkal is. Két évtizeden át vett részt az összehasonlító irodalomtörténeti kutatások nemzetközi szervezetének (AILC) munkálataiban, elsősorban Olaszországban és Franciaországban (a Sorbonne 5. mellett létrehozott nemzetközi színháztudományi társaság tagjaként). A római La Sapienza Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán a magyar szak vezetése mellett több mint tíz éven át tanította a közép-európai irodalmak összehasonlító történetét.

Szauder József és Klaniczay Tibor szakmai irányításával kezdett el foglalkozni a magyar–olasz irodalmi kapcsolatok kutatásával, különös tekintettel a XVIII. századi magyar irodalom olasz mintáira és az Itáliában élő magyar írók-költők árkádikus életművére. Ez máig is egyik fő szakterülete. A témakörben több monográfiát és tanulmánykötetet jelentett meg. Ezek közül a magyar-olasz irodalmi kapcsolatokat feldolgozó kézikönyve (Letteratura ungheresi – Letteratura italiana) eddig három kiadást ért meg Olaszországban. XVIII. századi kutatásai elismeréseképp 1989-ben az 1690-ben alapított  olasz Nemzeti Árkádia Irodalmi Akadémia (Accademia Nazionale dell’ Arcadia) beválasztotta külföldi tagjai közé. 1992–1998 között a Nemzetközi Italianisztikai Társaság (AISLLI) elnökségi tagja volt.

Magyar irodalomtörténeti kutatásainak fő területe a XVIII. század, ezen belül főként az Itáliában élő vagy dolgozó magyar írók és tudósok (Faludi Ferenc, Horányi Elek, Desericzky Ince, Conradi Norbert, Kreskay Imre, Kisfaludy Sándor stb.) munkássága, továbbá a XVIII. századi magyar iskolai színjátszásban és irodalomban jelentkező olasz irodalmi hatások felmérése.

Hasonlóképp foglalkozott a XX. századi magyar költészettel is, elsősorban Babits Mihály Dante-fordításával, illetve József Attila költészetével. József Attila-monográfiája Magyarországon három kiadásban is megjelent, olasz változata pedig Sárközy Péter volt diákjának, Nicoletta Ferroninak József Attila szerelmi lírájáról írt doktori disszertációjával egy kötetben került kiadásra.

36 éves olaszországi tanári munkájából eredően tudományos szervezőmunkájának legfontosabb területe a Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság kongresszusain való részvétel, illetve az olaszországi hungarológiai kutatások koordinálása. 1985-ben kezdeményezésére jött létre az Olaszországi Egyetemközi Hungarológiai Központ (Centro Interuniversitario per gli Studi Ungheresi in Italia, CISUI), mely 12 olasz egyetem magyarságtudományi kutatásait és kutatóit fogta össze. 1986-ban alapította meg az olaszországi hungarológiai szemlét, a Rivista di Studi Ungheresit, mely 2020-ban jelenteti meg a XXXIII. évfolyamát huszadik évfolyamát, melyet jelenleg magyar szakon végzett volt diákjai (Cinzia Franchi és  Andrea Carteny docensek) szerkesztenek. 1991–1996 között a Nemzetközi Hungarológiai Társaság vezetőségi tagja volt, 1996-ban pedig a római La Sapienza Tudományegyetemen A magyar kultúra és kereszténység témakörében rendezett IV. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszus szervezőbizottságának elnöke és a kongresszus rendezője volt2006 óta a Magyar Nyelv Nemzetközi Társaságának választmányi tagja.

1970 óta vett részt az MTA és a velencei CINI Alapítvány tudományos együttműködésének szervezési munkálataiban. Először Klaniczay Tibor irányítása mellett dolgozott, akinek 1992-ben bekövetkezett halála után ő kapott megbízást a hazai kutatások koordinálására, a hazai kongresszusok megszervezésére és az előadások kötetbe szerkesztésére. Ennek keretében 2013-ig 12 kongresszus szervezésében és aktáinak megjelentetésében vett részt, mint szerkesztő.

Bár harminchat éven át volt egyetemi tanár Olaszországban, mindvégig megtartotta szakmai kapcsolatait Magyarországgal. Az MTA Irodalomtudományi Intézetnek tudományos tanácsadója, szerződéses megbízatással vezette a magyar–olasz kapcsolattörténeti kutatások tudományos szervezési munkáit, részt vett a magyarországi kongresszusok és az előadásaikat közreadó kötetek előmunkálataiban, illetve hazai és a határon túli magyar egyetemi tanszékek tudományos konferenciáin. Rendszeresen tartott kurzusokat az ELTE magyar és olasz tanszékein.  Nyugdíjba vonulása óta tovább folytatja tudományos kutatómunkáját, 2016-ban jelent meg utolsó olasz tanulmánykötete, míg Magyarországon a Nap Kiadó három tanulmánykötetét jelentette meg és sajtó alá rendezte volt tanára, Szauder József két tanulmánykötetét. Jelenleg Kisfaludy Sándor petrarkista költészetével foglalkozó monográfiájánn dolgozik.