Ritoókné Szalay Ágnes 1931-ben született. Az egykori Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetemen, az ELTE-n végezte tanulmányait, 1954-ben szerzett diplomát latin-görög-könyvtár szakon, ezt követően fél évszázadon keresztül az MTA Kézirattár és Régi Könyvek Gyűjteményének munkatársa volt. Az 1970-ben megalapított Reneszánsz Osztály külső tagja, annak alapításától kezdve. 1984-ben a Magyar Ókortudományi Társaság Marót Károly-díjjal tüntette ki. 2012-ben a Magyar Érdemrend lovagkeresztjét vehette át a magyarországi reneszánsz és humanizmus latin irodalmának és képzőművészetének kutatásában végzett munkájáért, valamint Janus Pannonius összes művei kritikai kiadásának szerkesztéséért.
Ritoókné Szalay Ágnes mindenekelőtt filológus. Munkássága a XV‒XVI. század kérdéseivel foglalkozik, amelyben az irodalomtörténetírás sokfélesége érhető tetten: ahogyan a honlapon közzétett bibliográfiából látható, a szövegkiadásoktól kezdve, a műelemzésen és eszmetörténeten át egészen a poétikai és retorikai kutatásokig terjed érdeklődési területe. Írásait mégsem lehet egyetlen tudományterülethez sorolni, az ezekben tárgyalt problémák az irodalomtörténet mellett a művészettörténet, a teológia, a történettudomány vidékeire kalauzolják az olvasót. Első tanulmánya egy wittenbergi diák, Josephus Macarius életpályáját mutatta be, és a wittenbergi egyetem hatása visszatérő témája lett: később is számos tanulmánya foglalkozik a diákok pályaválasztásával.
Kutatásai az 1980-as évek második felétől kezdődően elsősorban Janus Pannonius életműve köré szerveződtek, ekkor indultak meg a kritikai kiadás előkészületei Klaniczay Tibor kezdeményezésére. Az egykori tanárával, Borzsák Istvánnal szerkesztett kritikai kiadás a magyar klasszika-filológia egyik legfontosabb eredménye volt az utóbbi évszázadban. Ritoókné Szalay Ágnes a Janus Pannonius-szövegek kronologikus rendjének kialakításában is fontos eredményeket ért el, az epigrammákat tárgyaló filológiai és szövegelemző írásai alapvető szakirodalmi tételek.