Az MTA Irodalomtudományi Intézete 1963-ban indította útjára fölöttébb sikeres folyóiratát, a Kritikát, amely példátlan népszerűségre tett szert az akkor még nálunk ismeretlen irodalomelméleti irányzatok bemutatásával, az irodalomtörténet folyamatainak és szereplőinek újraértékelésével és főként azzal, hogy hozzászóltak aktuális irodalmi és művészeti jelenségek megítéléséhez. A folyóiratot elirigyelte Pándi Pál, a hatvanas–hetvenes évek magyar kulturális közéletének meghatározó alakja, kultúrpolitikusa. A Kritika kemény (pártos) bírálatban részesült, és 1971 végén megszűnt. A következő évtől már a minden ízében megújult, ideológiailag kifogástalan, Pándi Pál szerkesztette, még a küllemében is más Kritika jutott el az olvasókhoz. De a kulturális kormányzat nem akart fölöslegesen kockáztatni, s határozat született arról, hogy az Intézet másik folyóiratot kap helyette.
Így született meg az elbitorolt lap árnyékában a Literatura, jóval kevesebb jogosítvánnyal: kizárólag szépirodalommal és irodalomtudománnyal foglalkozhatott, s nem lehetett recenziós rovata. Tehát afféle belső szakmai fórumként tűrték meg, amelynek még az évfolyamát sem érdemes feltüntetni. Talán arra számítottak, hogy a kedvezőtlen feltételek miatt előbb-utóbb kedvüket veszítik a szerkesztők, s az új lap nem lesz hosszú életű. Szerencsére nem így történt. A Literatura túlélte a rendszerváltást is, Pándi Pált is.
A Literatura 1974-ben indult, Sőtér István főszerkesztésében, Béládi Miklós felelős szerkesztésével, s főként az irodalmi modernség, a 20. századi magyar irodalom kérdéseinek vizsgálatát és az irodalomelméleti tájékozódást tekintette feladatának. Profilja kialakításában nagy része volt annak, hogy a megszüntetett régi Kritika szellemiségét kívánta képviselni. Szívesen adott helyet az új irodalmi jelenségekről és értelmezési módszerekről folytatott vitáknak, kezdettől támogatta a részben az intézet fiatal munkatársai által írt új reformtankönyvek megszületését és elfogadtatását.
1985-ben Bodnár György lett a főszerkesztő és Pomogáts Béla a felelős szerkesztő. A lap karaktere valamelyest módosult: nagyobb hangsúly esett a 20. századi magyar irodalomtörténet különféle irányzatainak felülvizsgálatára. Rendszeresen közölt olyan tematikus összeállításokat, amelyek egy-egy jelentősebb konferencia anyagát tartalmazták. Az Irodalom és politika, 1956 című, 1989. évi 1-2. szám, amely az 1956-os forradalmat előkészítő, valamint a forradalom idején született, részben publikálatlan irodalompolitikai dokumentumokat gyűjtötte egybe, a folyóirat mindmáig legkeresettebb száma volt.
1990-ben Pomogáts Béla vette át a lap főszerkesztését és Kulcsár Szabó Ernő a felelős szerkesztését. A Literatura profilja alapvetően átalakult: kifejezetten irodalomelméleti folyóirat kívánt lenni, s ezzel olyan útra lépett, aminek Magyarországon nem volt előzménye, hagyománya. A lapnak jelentős szerepe lett az újabb iskolák, mindenekelőtt a hermeneutikai és recepcióesztétikai irányzatok eredményeinek ismertetésében és kritikai elemzésében. Minthogy a Literatura olvasói elsősorban az egyetemi hallgatók közül kerülnek ki, a lap szívesen közölte pályakezdők írásait is, kivált a Kulcsár Szabó Ernő által vezetett műhely ifjú tehetségeinek dolgozatait és vitairatait.
2000-től Veres András a felelős szerkesztő, 2006-tól főszerkesztő és Bezeczky Gábor a felelős szerkesztő. A Literatura szerkesztésében Kálmán C. György és Szolláth Dávid működik közre. Megmaradt ugyan a döntően irodalomelméleti profil, de kisebb módosulással: a lap helyet ad irodalomszociológiai, művelődéstörténeti és más rokonterületeket képviselő tanulmányoknak is. Kínálatát azzal is bővítette, hogy elsőként közölt kiadatlan dokumentumokat, így például József Attila kései értekezésének, a Hegel−Marx−Freud-nak teljes anyagát 2008-ban, Németh Andor elveszettnek hitt naplófejezetét 2009-ben, Móricz Zsigmond jegyzeteit József Attila Nagyon fáj című kötetéről 2015-ben. Számos tanulmány közreadásával segítette a Kosztolányi Dezső és József Attila kritikai kiadásának munkálatait.
A Literatura küldetésének tudja, hogy pályakezdő fiatal tehetségeket indítson el – elsősorban nekik tartja fenn a „Műhely” rovatot. A szerkesztőség 2013-ban Literatura-díjat alapított, melyet először az Országos Tudományos Diákköri Konferencia Humán Tudományi Szekciójának két pályamunkája nyert el (a 2013/3. számban jelentek meg).
Szívesen tesz közzé összeállításokat a különféle irodalomelméleti műhelyek munkáiból. Így került sor a pécsi, szegedi és debreceni egyetemek vagy a József Attila Társaság konferenciáinak bevezetéssel ellátott közlésére. Olykor a határon túli irodalomtudományos közösségek bemutatására is vállalkozik. Nem zárkózik el az olyan tematikájú szövegek közreadása elől sem, amelyek kevésbé preferáltak ugyan, de újszerűségük miatt jelentősek (pl. így került sor az utánzás és epigonizmus problémáját újszerűen tárgyaló tanácskozás előadásainak közlésére a 2013/4. számban, vagy a hiány és csonkítás színpadi jelenlétét/jelentőségét bemutató konferencia anyagának megjelentetésére a 2014/3. számban).
Megkülönböztetett helyet foglal el a Literatura rovatai között az Intézet készülő nagy vállalkozása, a magyar irodalomtörténeti kézikönyv modern fejezete, melynek vitára került műhelytanulmányaiból igyekszik minél többet közreadni. Ezek között található nagyobb terjedelmű, alapkutatásra támaszkodó munka (mint a Huszadik Század című folyóirat irodalomszemléletét feldolgozó a 2008/2. számban). A kézikönyv egyik legfontosabb előkészítő tanácskozásának teljes anyagát a 2006/2. szám tartalmazza. Hasonlóképp közli folyamatosan a lap az Irodalomelméleti Osztály keretében készült narratológiai kutatások szövegeit. Az utolsó években több recepciótörténeti tanulmányt is megjelentetett (pl. Kassák Lajos Egy ember élete című könyvének fogadtatásáról a 2015/1. számban vagy Kosztolányi életművének recepciójáról a 2018/1. számban).
Csak ritkán van rá lehetőség, hogy idegen nyelvű változat is készüljön. A Hollandiai Magyar Kulturális Évad, a “Hongarije aan Zee” keretében volt mód a Literatura 2004/3–4. (tematikus) számának párhuzamos, magyarul és angolul való megjelentetésére. A külföldi olvasó nemcsak a kortárs magyar irodalomról alkothatott belőle képet, hanem a harmincadik évfolyamánál tartó tudományos folyóirat szerzőinek és szerkesztőinek érdeklődéséről és vizsgálódási szempontjairól is. A Literatura rendszeresen helyet ad külföldi szerzők irodalomelméleti írásainak is, 2015 és 2017 között jelent meg Alfred Bodenheimer, Jernej Habjan, Simona Kolmanová, Sowon S. Park és Rebecca L. Walkowitz tanulmánya.
2018 és 2019 folyamán jelentős formai megújuláson megy keresztül a lap. Noha a Literatura 1974 és 2013 közötti évfolyamai néhány éve már fellelhetők online adatbázisban, a lap friss számai azonban továbbra is csak papíron jelentek meg, s interneten csak késleltetetve voltak elérhetők. A nyílt hozzáférésű tudományos publikáció előnyeit szem előtt tartva a szerkesztőség úgy döntött, a Literatura teljes értékű internetes folyóirattá válik – s a papír megjelenésről sem lemondva – elindítja a Literatura online változatát. A digitális átállás más változásokkal is társul. A nemzetközi tudományos életbe való bekapcsolódás érdekében a tanulmányok ezek után angol rezümével és tárgyszavakkal egészülnek ki, elbírálásuk folyamatába pedig külső szakmai lektort is bevon a szerkesztőség. Megváltozik a jegyzetelési protokoll is. Az MTA BTK Irodalomtudományi Intézetének többi kiadványához hasonlóan a Chicago-szabványra épülő jegyzetelési stílust követ a lap. 2019-től változott a lap szerkesztőségének összetétele: a Literatura főszerkesztője Kappanyos András, felelős szerkesztője Szolláth Dávid. Kálmán C. György és Kiss Margit szerkesztőbizottsági tagként, Bezeczky Gábor, Kulcsár Szabó Ernő, Pomogáts Béla, Szili József és Veres András tanácsadó testületi tagként, Dóbék Ágnes pedig szerkesztőségi munkatársként segíti a lap munkáját. A technikai szerkesztő munkakörét Márjánovics Diána látja el.
Letölthető teljes lapszámok a Balassi Kiadó honlapján érhetők el.
