Klaniczay Tibor-díj
Klaniczay Tibor-díj
A Reneszánsz Osztály és a Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság alapította Klaniczay Tibor (1923–1992), az Intézet egykori igazgatója emlékére.
Díjazottak:
2002: Molnár Antal – Katolikus missziók a hódolt Magyarországon, I. 1572–1647, Bp., Balassi, 2002.
2003: Jankovits László – Accessus ad Janum: A műértelmezés hagyományai Janus Pannonius költészetében, Bp., Balassi, 2002; Humanizmus és reformáció, 27.
2004: Knapp Éva és Tüskés Gábor – Emblematics in Hungary: A study of the history of symbolic representation in Renaissance and Baroque literature, Tübingen, Niemeyer, 2003. (Fényképek)
2005: Kulcsár Péter
2006: Sudár Balázs – A Palatics-kódex török versgyűjteményei: Török költészet és zene a XVI. században, Bp., Balassi, 2005, Humanizmus és reformáció
2007: Mayer Gyula és Török László – Iani Pannonii Opera Quae Manserunt Omnia. Volumen I Epigrammata. Textus; eds. ~, Bp., Balassi, 2006 (Fényképek)
2008: Heltai János – Műfajok és művek a 17. századi magyarországi könyvkiadásban [1601–1655] (Fényképek)
2009: Balázs Mihály – Ungarländische Antitrinitarier IV, Ferenc Dávid (Fényképek)
2010: Szentmártoni Szabó Géza – Janus Pannonius elveszett műveinek felfedezése (Fényképek)
2011: Bene Sándor – Theology and politics in Andreas Pannonius’s mirrors for princes, Camoenae Hungaricae, 6 [2009–2010], 39–83. (Fényképek)
2012: Kőszeghy Péter – Magyar Művelődéstörténeti Lexikon: Középkor és kora újkor, I–XIII., főszerk. ~, Bp., Balassi, 2003–2012. (Fényképek)
2013: Hausner Gábor – Márs könyvet olvas: Zrínyi Miklós és a 17. századi hadtudományi irodalom
2014: Csepregi Zoltán – A reformáció nyelve: Tanulmányok a magyarországi reformáció első negyedszázadának vizsgálata alapján, Budapest: Balassi, 2013 (Humanizmus és Reformáció). (Fényképek; Videó)
2015: V. Ecsedy Judit – A régi magyarországi nyomdák betűi és díszei XVII. század, Kelet-magyarországi és erdélyi nyomdák, Lőcse, Kassa, Budapest: Balassi–OSZK, 2014 (Hungaria typographica, 2/2) (Fényképek; Videó)
2016: Bitskey István – Hitvédelem, retorika, reprezentáció Pázmány Péter életművében, Budapest: Universitas, 2015.
2017: Tóth Gergely – Szent István, Szent Korona, államalapítás a protestáns történetírásban (16–18. század), Budapest: MTA BTK, 2016.
2018: Jankovics József – Gyöngyösi István levelei és iratai, Bp., Balassi, 2017.
2019: Túri Tamás – Textustól a kontextusig: Unitárius Apokalipszis-kommentárok Erdélyben a 16–18. század között, Kolozsvár: M. Unitárius Egyház, 2018.
2020: Monok István –The Cultural Horizon of Aristocrats in the Hungarian Kingdom: Their Libraries and Erudition in the 16th and 17th Centuries, Wien: Praesens Verlag, 2019.
2021: Nagy Levente – A román reformáció. Egy 16–17. századi magyar-román kulturális és irodalmi transzferjelenség, Budapest: Ráció Kiadó, 2020.
Faludi Ferenc Alkotói Díj
Faludi Ferenc Alkotói Díj
A Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézete és a Faludi Ferenc Akadémia 2004-ben, Faludi születésének 300. évfordulója alkalmából hozta létre a díjat, a XVIII. századi irodalommal kapcsolatos kutatások kiemelkedő eredményeinek elismerésére.
A díj kuratóriumának tagjai: Bitskey István akadémikus, Szörényi László, az MTA Irodalomtudományi Intézetének igazgatója, Szabó Ferenc, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanára és Tüskés Gábor, az MTA Irodalomtudományi Intézete XVIII. századi Osztályának vezetője.
A díjjal jár egy oklevél, a Faludi-érem egy példánya és meghatározott pénzösszeg.
A díjat évente egyszer, egy személynek ítéli oda a kuratórium.
Díjazottak:
2005: Sárközy Péter egyetemi tanár
2007: Mezei Márta egyetemi tanár (Fényképek)
2008: Bíró Ferenc egyetemi tanár (Fényképek)
2009: Szelestei Nagy László egyetemi tanár (Fényképek)
2010: Nagy Imre egyetemi tanár (Fényképek)
2011: Knapp Éva osztályvezető (Fényképek)
2012: Szathmári István egyetemi tanár (Fényképek)
2013: Penke Olga egyetemi tanár (Fényképek)
2014: Kilián István egyetemi tanár (Fényképek; Videó)
Martinkó András-díj
Martinkó András-díj
Az MTA Irodalomtudományi Intézete ezzel a díjjal az életében sokat mellőzött, de kutató személyiségével, tudós etikájával és egész életművével példaadó Martinkó Andrásnak (1912–1989) állít emléket. A XIX. századi osztály 1996 júniusában bejelentett elhatározása szerint az idősebb kollégájukról, mesterükről elnevezett és évenként kiosztott díj a tudományos színvonal méltó elismerése lehet az e korszak irodalomtörténetével foglalkozók számára.
A Martinkó-díj odaítélése nem életmű és nem könyv értékelését jelenti, hanem az előző év legjobb tanulmányát jutalmazza a XIX. századi irodalom anyagában. A kuratórium az MTA Irodalomtudományi Intézetének XIX. Századi Osztályából és a már jutalmazottakból áll: minden januárban ők választják ki az elmúlt évben megjelent anyagból a legszínvonalasabb tanulmányt. Ennek szerzője a február elsejét, Martinkó András halálának napját megelőző (vagy követő) szombaton veszi át az emlékérmet.
A Martinkó Andrást ábrázoló érmet Gulácsy-Horváth Zsolt szobrászművész készítette el.
A kuratórium elnöke: Szörényi László; a kuratórium titkára: Korompay H. János.
Díjazottak:
1997: Imre László – Műfaji differenciálódás és nemzeti identifikáció: A magyar regény a múlt század derekán, ItK, 1995/3–4, 321–334.
1998: S. Varga Pál – „Az ember véges állat”: Kölcsey irodalomfelfogásának kultúrantropológiai hátteréről, Alföld, 1997/5.
1999: Tarnói László – Értékítéletek a magyarországi német nyelvű irodalmi életben a XVIII–XIX. század fordulóján, ItK, 1997/3–4, 235–246.
2000: Szajbély Mihály – A rege és rokonműfajai a XIX. század elejének magyar irodalmában, It, 1999/3, 139–153.
2001: Mezei Márta – „Magamat ragyogtatom”: Közelítések a Fogságom naplójához, ItK, 2000/3–4, 416–439.
2002: Gere Zsolt – Vörösmarty és Horvát István eszmetörténeti kölcsönhatásáról szóló tanulmányaiért: „Hat gím jöve sebten elébe”: Vörösmarty eposzterve és őstörténeti felfogása a Zalán futását követően; „Meglehet köztársasága volnánk angyali lényeknek”: Vörösmarty történetfilozófiai felfogásának néhány jellemzőjéről = Vörösmarty és a romantika, szerk. Takáts József, Pécs–Budapest, Művészetek Háza, 2001, 159–171.
2003: Takáts József – Nyolc érv az elsődleges kontextus mellett, ItK, 2001/3–4, 316–324.
2004: Porkoláb Tibor – A „dicsőség temploma”-képzet és a bárdköltészeti szerephagyomány, ItK, 2002/1–2, 112–154.
2005: Margócsy István – A király mulat: Fejedelmi csábítás a magyar romantikában, 2000, 2004 szeptember (Fényképek)
2006: Demeter Júlia és Pintér Márta Zsuzsanna – Ismeretlen Csokonai-versgyűjtemény Szatmárból, ItK, 2005/1, 47–113. (Fényképek)
2007: Eisemann György – Egy kézirat közegváltása: a konverzivitás mint olvasástapasztalat, Alföld, 2006/8, 66–80. sz. (Fényképek)
2008: Hász-Fehér Katalin – Az intencionáltság szintjei a szerzői és a kiadói kötetekben = A látható könyv: Tanulmányok az irodalmi medialitás köréből, szerk. Hász-Fehér Katalin, Szeged, Tiszatáj Alapítvány, 2006, 55–82. Fényképek)
2009: T. Szabó Levente – Az irodalmi hivatásosodás és az írói szolidaritás új formái a 19. század közepén: a Magyar Írói Segélyegylet esete, It 2008/3, 347–376. (Fényképek)
2010: Szilágyi Márton – Párhuzamos börtöntörténetek: Kazinczy Ferenc és Andreas Riedel = Leleplezett mellszobor: Nyomozások Kazinczy birtokán, szerk. Czifra Mariann, Bp., Gondolat, 2009. (Fényképek)
2011: Balogh Piroska – „Orpheus, sive Philosophia”. Kazinczy folyóirata Bacon felől olvasva, Sic Itur ad Astra, 2009, 173–188. (Fényképek)
2012: Labádi Gergely A természet könyvét olvasni: A megértés metaforái a 18–19. század fordulóján, Korall, 43. szám, 2011. (Fényképek)
2013: Czifra Mariann – Szövegek hálójában: A Kazinczy-levelezés kánonképző szerepe a nyelvújítás narratívájában, Széphalom – a Kazinczy Ferenc Társaság Évkönyve, 2012, 51–74. (Fényképek)
2014: Tóth Orsolya – Kazinczy Win(c)kelmann-t olvas, Holmi, 2013, augusztus, 978–995.
2015: Csörsz Rumen István – Pönögei Kis Pál, avagy Petőfi és a közköltészet = Ki vagyok én? Nem mondom meg: Tanulmányok Petőfiről, szerk. Szilágyi Márton, Budapest, Petőfi Irodalmi Múzeum, 2014, 203–226.
2016: Vaderna Gábor – A bárdköltészet lehetőségei: Berzsenyi Dániel 1803-as költeményei, Irodalomtörténeti Közlemények, 119(2015), 721–768. (Fényképek)
2017: Gyimesi Emese – „Mama meséit kiadják”. A nyilvános és a privát szféra összjátéka a Szendrey-Horvát család írásgyakorlatában, Sic Itur ad Astra 64.(2015), 117–136. (Fényképek)
2018: Bolonyai Gábor – „Átkoszta makverő”, avagy Arany János Aristophanés-fordítása a korabeli európai fordítói gyakorlat tükrében = „Óhajtom a classicus írók tanulmányát”. Arany János és az európai irodalom, szerk. Korompay H. János, Budapest, Universitas, 2017. 9–46. (Fényképek)
2019: Ruttkay Veronika – „Már akár igazi akár ál”: Az Osszián és a naiv eposz problémái = Rejtőzködő Kalliopé: Tanulmányok Arany János Naiv eposzunk című írásáról, reciti, Budapest, 2018, 65–101. (Fényképek)
2020: Gulyás Judit – Női műfaj volt-e a mese? Mesemondók, mesegyűjtők, meseírók = Nőszerzők a 19. században: lehetőségek és korlátok, szerk. Török Zsuzsa, reciti, Bp., 2019, 293‒335. (Fényképek)
Tarnai Andor-díj
Tarnai Andor-díj
A Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézete és Tarnai Andor (1925–1994) akadémikus családja 2006-ban közösen hozta létre a Tarnai Andor-díjat, az irodalomtudomány és kritika történetével kapcsolatos kutatások kiemelkedő eredményeinek elismerésére. A kuratórium tagjai: Tarnai Andorné, Szörényi László, Kecskeméti Gábor, Korompay H. János és Tüskés Gábor. Az évente átadandó díjat első alkalommal 2007-ben Dávidházi Péter egyetemi tanárnak, az irodalomtudomány doktorának adományozta a kuratórium, a XIX. századi magyar irodalomtudomány és kritika történetének, azon belül Toldy Ferenc munkásságának feltárása érdekében végzett kutatásaiért. Az emlékplakettet Soltra Elemér szobrászművész készítette.
2014-ben, Tarnai Andor halálának 20. évfordulóján a díjazottak és több más kolléga emlékező írásaiból önálló kötet jelent meg:
„Jól őrizd helyedet”: Emlékezések Tarnai Andorra,
vál., szerk. Tüskés Gábor, mts. Bretz Annamária, a képeket vál. Kecskeméti Gábor,
Budapest, reciti, 2014.
Díjazottak:
2008: Bartók István (A díjazott emlékezése Tarnai Andorra, Fényképek)
2009: Kecskeméti Gábor (A díjazott emlékezése Tarnai Andorra, Fényképek)
2010: Korompay H. János (A díjazott emlékezése Tarnai Andorra, Fényképek)
2011: Szabó G. Zoltán (A díjazott emlékezése Tarnai Andorra, Fényképek)
2012: Debreczeni Attila és Tüskés Gábor (Fényképek)
2013: Imre Mihály (Fényképek)
Erdődy Edit-díj
Erdődy Edit-díj
Az MTA BTK Irodalomtudományi Intézet Modern Magyar Irodalmi Osztálya közösségként 2015-ben úgy határozott, hogy díjat alapít az osztály öt éve elhunyt munkatársa, Erdődy Edit emlékére. A díjat a család egyetértésével évente Edit születésnapján, február 7-én ítélik oda.
A díjat az előző év olyan kortárs irodalmi, színházi vagy irodalomtudományi teljesítményeinek elismeréseként adják át, amelyek az Erdődy Edit által képviselt értékeket jelenítik meg, azaz a humor, az irónia, a szatíra, illetve a bevett evidenciákra való elfogulatlan rákérdezés szubverzív eszközével a társadalmi megértés, a szolidaritás és humánum értékeit segítik érvényesülni. A díj Erdődy Edit személyiségére és munkásságára emlékeztető, kéziratait idéző egyedi tárgy, amelyet Szabics Ágnes képzőművész – a névadó lánya – készít, és amelyhez kísérő oklevél is tartozik.
Díjazottak:
– Utazó elméletek: Angolszász politizáló elméletek kelet-európai kontextusban, Bp., Balassi, 2014. • Fényképek
– Szavakkal körbe: Válogatott tanulmányok, kritikák, Bp., Magyar Irodalomtörténeti Társaság, 2015. • Fényképek
2017: Bíró-Balogh Tamás
– Könyvvel üzenek néked. Radnóti Miklós dedikációi, Bp., Szépmíves Könyvek, 2016. • Fényképek
Budapest, Balassi, 2017. • Fényképek
Miskolc, 2018. • Fényképek
– Párduc márványlapon. Barangolások a latin-amerikai irodalom és művészet határterületein.
Jelenkor Kiadó, Budapest, 2019. • Fényképek
2021: Csehy Zoltán
– Arctalanság, arcadás, arcrongálás. Önláttatási stratégiák és diszkurzusretorikák kisebbségi kontextusban. Reciti, Budapest, 2020.
