Kutatások
Komparatisztika (felelős: Berkes Tamás)
A világ egészét tekintve elmondható, hogy a közép- és kelet-európai irodalmak szisztematikus kutatását kevés helyen művelik. Az összehasonlító munka a legutóbbi időkig szinte csak a szlavisztika területén folyt, s ez egy olyan – kimondott vagy kimondatlan – előfeltevésen alapul, amely a szláv népek nyelvi összetartozásából indul ki (kapcsolódva a XIX. századi nemzeti mítoszokhoz). Ezeknek a szlavisztikai kutatásoknak tiszteletre méltó eredményei vannak, de egészében mégis tartalmaznak bizonyos torzításokat, mivel térségünket a „szláv világgal” azonosítják (mellőzve a magyar, román, balti, stb. kultúrákat). A osztály immár három évtizede azt a megközelítést vallja magáénak, hogy az összehasonlító kutatás csak a szláv és a nem-szláv irodalmak együttes tanulmányozásával vezet olyan korrekt eredményre, amelyből hitelesen rajzolódnak ki térségünk kultúrtörténeti folyamatai.
A közép-európai komparatisztika azt keresi, miben áll a térség műveltségének sajátos minősége, sajátos kulturális típusa. Túl akar lépni azon a módszertani korláton, amely térségünk irodalomtörténetét pusztán az egyes nemzeti irodalmak egymás mellé helyezésével képes elgondolni. A Bojtár Endre által megalapozott közép-európai komparatisztika annyiban tér el a szlavisztika hagyományos felfogásától, hogy a nyelvi rokonságtól független történeti-tipológiai megközelítésre épül. A történeti tipológia a strukturalizmus műközpontú szemléletét is felhasználva az egyes művek szemantikai és poétikai elemeinek rendszerbe foglalásával jut el az irodalmi irányzat fogalmához, amely a regionális komparatisztika alapvető segédfogalmának tekinthető. A kutatási irány egyaránt kiterjed a magyar irodalom közép- és kelet-európai kapcsolataira, illetve a térségbeli irodalmak rokon és eltérő vonásainak tipológiai vizsgálatára.
Az osztály kutatási gyakorlatában az irodalmi irányzat fogalmát Bojtár Endre A kelet-európai avantgarde irodalom (1977, angolul 1992, szerbül 1999) című műve alapozta meg, amely iskolát teremtett. Ennek jegyében készült el Berkes Tamás Senki sem fog nevetni című könyve az 1960-as évek groteszk irányzatáról (1990), Balogh Magdolna Kiúttalan utakon című munkája a katasztrofizmus irodalmáról (1993), illetve Krasztev Péter könyve a közép- és kelet-európai szimbolizmusról (Ismét újra kell születnünk, 1994). Ebből a koncepcióból nőtt ki az a tipológiai jellegű modellt, amelyben összeegyeztethetőnek látszik az irodalmi érték és a történeti bemutatás szempontja. Eszerint az egyes mű a maga egyediségében nem lehet része a történetnek – mert annak csak meghatározott szempontok alapján kialakított struktúrák lehetnek a részei –, a történeti folyamat rekonstrukciója az irodalmi (és művelődéstörténeti) irányzatok végezhető el. Ennek megfelelően nincsenek rendhagyó, „beskatulyázhatatlan” írók, legfeljebb olyanok, akik bizonyos irányzatok közé esnek (így teremtvén újabb irányzatot), vagy pedig művészi pályájuk különböző szakaszai több, egymást követő irányzatba egyaránt beletartoznak. A nagy író kiteljesít egy bizonyos irányzatot (műnemet, műfajt, stílust, eszmét, témát), ugyanakkor vele együtt tárgyalható – jelentősége arányában – a többi irodalom hasonló típusú írója is. Az irodalomtörténeti folyamat az így felfogott „izoglosszák” által körülhatárolt metszetek történetéből rajzolódik ki. Ennek a koncepciónak a jegyében készült el Bojtár Endre „Hazát és népet álmodánk” című könyve, amely összefoglaló igénnyel mutatja be a felvilágosodás és romantika térségbeli irodalmát (2008, szlovákul 2010).
Az osztály munkaterve kiterjed arra is, hogy a közép- és kelet-európai térség irodalomtudományi eredményeit közvetítse a hazai tudományos gondolkodás felé. Ez a célkitűzés egyszerre szolgálja a komparatisztikai szemlélet hazai elmélyítését és a magyar tudományosság gazdagítását a régiónkbeli irodalmi és kulturális folyamatok megismertetésével. Az osztály tevékenysége éppúgy kiterjedt a magyar irodalom regionális beágyazottságának tudatosítására, mint a térségbeli irodalmak hazai recepciójának nyomon követésére és értelmezésére.
Baltisztika (felelős volt: Bojtár Endre)
Módszertani szempontból is egyedülálló, hogy az osztály kutatási programja – a régió más irodalmai mellett – kiterjedt a balti kultúra jelenségeire is. Több évtizedes munkásságával Bojtár Endre lerakta egy eddig még nem létező szakterület, a baltisztika alapjait. A Litván költők antológiája (1980) után először litván nyelvkönyvet adott ki (Kevés szóval litvánul, 1985), majd a függetlenségét elvesztő három balti ország 1939/40-es drámai történetéről írt izgalmas értekezést (Európa elrablása, 1989, csehül 1994), s kiadott egy összefoglalást a litván történelem és kultúra csomópontjairól (Litván kalauz, 1990). Számos balti tárgyú szépirodalmi és történeti munka fordítása és szerkesztése után Bojtár Endre 1997-ben adta ki opus magnum jellegű monográfiáját, az addigi munkásságát betetőző Bevezetés a baltisztikába című könyvét. (Az angol nyelvű változat 1999-ben jelent meg: An introduction to Baltic Studies. The Culture of the Balts in the Antiquity). Bojtár Endre baltisztikai munkásságára végül a Litván-magyar szótár (Lietuviu-vengru kalbu zodynas) tette fel a koronát (Vilnius, 2007. 984 pp.).
Bohemisztika, cseh-magyar kapcsolatok (felelős: Berkes Tamás)
Az osztály cseh tárgyú kutatásai Berkes Tamás feladatkörébe tartoznak, aki Sárkány Oszkár című monográfiájában (1998) először a cseh-magyar irodalmi kapcsolatok történetét dolgozta fel, majd A cseh eszmetörténet antinómiái című könyvében (2003) a XIX. századi cseh önszemlélet meghatározó irodalmi eszméit és ideológiai alakzatait tekintette át. Előadást tartott az első négy Bohemisztikai Világkongresszuson (Kongres světové literárněvědné bohemistiky, 1995, 2000, 2005, 2010), számos cseh nyelvű tanulmányt publikált. A cseh társintézetekkel (Ústav pro českou literaturu AV ČR; Kabinet pro klasická studie Filosofického ústavu AV ČR) való kapcsolattartás során több közös projekt magyar felelőse, illetve résztvevője volt, s két bohemisztikai fejezetet írt a széles nemzetközi összefogással készült négy kötetes közép-európai irodalomtörténet részére (History of the Literary Cultures of East-Central Europe, Volume I-IV, ed. M. Cornis-Pope – J. Neubauer, Amsterdam – Philadelphia, John Benjamins, 2004–2010). Berkes Tamás szerkesztette a Bohemia et Hungaria című kötetet (1998), amely a cseh-magyar irodalmi kapcsolatok újabb eredményeit tekinti át, a Helikon Cseh dekadencia számát (2014/1), s társszerkesztője volt a Prágában kiadott Hungarobohemica Pragensia (2017) című tanulmánygyűjteménynek. 2016 óta osztályunk részt vesz a prágai társintézet (Ústav pro českou literaturu AV ČR) nemzetközi projektjében, amely a Václav Hanka által hamisított Királyudvari és Zöldhegyi kézirat recepcióját dolgozza fel (Rukopisy královédvorský a zelenohorský v české literatuře a umění 19. století).
Szlovák kapcsolat (felelős: Balogh Magdolna)
Az osztály kezdettől fogva kiemelten fontosnak tartotta a tudományos együttműködés kialakítását a legközelebbi szomszédainkkal. A régi magyar (magyarországi) irodalom kutatásának lehetőségei, az archívumok és források feltárásában való részvétel primer érdeke volt az intézet kutatóinak, emiatt nem volt kérdés, hogy a szlovák kollégákkal a legszorosabb kooperációra kell törekednünk. Kezdetben a Szlovák Tudományos Akadémia Szlovák Irodalmi Intézete volt a partnerünk. A Szlovák Köztársaság megalakulása után az akadémiai intézményi struktúra is átalakult északi szomszédunknál. A korábban az irodalmárokat egyetlen intézetben foglalkoztató intézet kettévált: 1991-ben megalakult a kizárólag a szlovák irodalom kutatására szakosodott Szlovák Irodalmi Intézet, illetve a különböző nemzeti irodalmakat kutató szakembereket összefogó Világirodalmi Intézet. A nyolcvanas évektől az ezredfordulóig a két intézettel párhuzamosan működtünk együtt (ezt tanúsítja a veszprémi, az alsókorompai, a pozsonyi és a budapesti konferenciák részvevőinek névsora). A konferenciákon (ahogyan a tanácskozások anyagából összeállított kötetekben is) a kutatókat akkor foglalkoztató elméleti és módszertani kérdések megvitatását állítottuk középpontba azzal a szándékkal, hogy megpróbáljunk valamiféle közös nevezőre jutni a térség irodalmi hagyományának vizsgálata során. E munka eredménye volt az összehasonlítás lehetőségeit és korlátait szemügyre vevő Ami összehasonlítható, és ami nem című kötet (1989, szerk. Balogh Magdolna és Berkes Tamás), valamint a Dejiny a literatúra v kontaktoch (Történelem és irodalom kapcsolata, 1989, szerk. Eva Tkáčiková), majd a huszadik század klasszikus jelenségeire fókuszáló 1992-es budapesti Európai modernség, az 1994-es pozsonyi Irodalom és posztmodern, illetve az Én-koncepciók és a modern irodalmi formák címmel 1996-ban Budapesten rendezett konferencia.
A kétezres évek derekán szorosabbá vált az osztály és a szlovák világirodalmi intézet (Ústav svetovej literatúry SAV) együttműködése. Ekkor valósult meg Pozsonyban a recepció jelenségét körüljáró konferencia, amelynek eredményeit Az irodalmi recepció kreativitása – Tvorivost’ literárnej recepcií című kétnyelvű kötet tartalmazza (2008, szerk. Görözdi Judit és Gabriela Magová). Az utóbbi évtizedben a kétoldalú akadémiai egyezmények keretében működünk együtt a szlovák társintézettel, folyamatosan bővítve a Hungarian and Slovak Literatures in Central European Cultural Space (2010–2012, 2013–2015, 2016–2018) című projektet. Ennek keretében a tanulmányutak és a vendégelőadások mellett újabb közösen szervezett konferenciákra és közös publikációkra került sor, melyek közül kiemelkedik A történelmi regény kortárs közép-európai változatai című pozsonyi konferencia (2013), amelynek anyaga a World Literature Studies 2014/2-es tematikus számában jelent meg, valamint a közép-európai zsidó irodalmak létmódját elemző budapesti tanácskozás, amelynek anyaga a Választások és kényszerek című kötetben (2015) jelent meg. A projekt legújabb ciklusában került sor A szlovák irodalom magyarországi recepciója 1990 után című konferenciára (Szlovák Intézet, 2017).
Lengyel kapcsolatok (felelős: Balogh Magdolna)
A lengyel társintézetekkel folytatott, kezdetben élénk tudományos együttműködés a kilencvenes évek derekán megszakadt, illetve stagnált az akadémiai egyezmények megszűnése után. Az utóbbi évtizedben Balogh Magdolna számos lengyelországi konferencián vett részt: 2012-ben előadást tartott az V. Nemzetközi Polonisztikai kongresszuson Opoléban Segíti-e a lengyel irodalom befogadását a közép-európaiság tételezése? címmel, 2013-ban pedig bekapcsolódott a varsói Instytut Badań Literackich (Institute of Literary Research, PAN) irányításával futó lengyel-ukrán projektbe, amely a két világháború közötti női irodalommal foglalkozik. 2013-ban az osztály meghívására az intézetünkben láttuk vendégül a nemzetközi hírű Włodzimierz Bolecki (Institute of Literary Research, Polish Academy of Sciences and Humanities) professzort, aki A modernség modalitásai címmel tartott előadást.
Kultuszkutatás (felelős: Kalavszky Zsófia)
A jelenlegi kutatások előzménye: 1989-ben munkaközösség alakult Dávidházi Péter és Tverdota György vezetésével az irodalmi élet kultikus jelenségeinek kulturális antropológiai kutatására. Fő célja annak vizsgálata volt, honnan ered a nagy íróknak és műveiknek szentelt nyelvi és rituális tiszteletadás társadalmi szokásrendje, milyen lappangó vallási ősmintákat követ, hogyan hat az irodalmi művek értelmezésének és értékelésének módozataira, és milyen politikai kisajátításnak lehet kitéve. A csoport számos hazai és egy nemzetközi konferencián mutatkozott be, amelyek közül többet a Petőfi Irodalmi Múzeummal közösen rendezett meg. A munkatársaknak Magyarországon és külföldön is jelentek meg önálló köteteik. Az 1989-2010 közötti időszak nemzetközi együttműködéseiről (Finn Tudományos Akadémia), projektjeiről (OTKA K 47362, 2004-2007) és konferenciáiról szóló összefoglalás, a kutatásban való résztvevők listája és az elkészült publikációkról szóló beszámoló a Modern Magyar Irodalmi Osztály honlapján érhető el.
Az irodalmi kultuszkutatások a Közép- és kelet-európai Osztályon 2010-ben kezdődtek, illetve az intézeti előzményekre tekintettel tulajdonképpen folytatódtak Kalavszky Zsófia kutatási területével összefüggően. Ez a kutatási téma elsősorban Alekszandr Puskin kultuszának, kultuszainak 20. századi működésének vizsgálatát foglalja magában, amely kutatási téma egy részproblémájának kidolgozására Kalavszky Zsófia 2015-ben elnyerte az MTA három évre szóló Bolyai János Kutatási Ösztöndíját.
2016. június 10-én az osztály a CEU Institute for Advanced Study intézetével együttműködésben Literary Cults: Transnational Perspectives and Approaches című, nemzetközi workshopot rendezett. A szakmai esemény plenáris előadását a magyar irodalmi kultuszkutatások megalapítója, Dávidházi Péter tartotta, részt vett rajta Rákai Orsolya, aki a 2000-es években a Finn és a Magyar Tudományos Akadémia közötti nemzetközi kultuszkutatási projektekben vezető szerepet töltött be, továbbá Louise O. Vasvári (Stony Brook University) és Stephen Rachman (Michigan State University) irodalomtörténészek. A politológusokat Jessica T. Pisano (New School for Social Research) és Hans-Jörg Sigwart (Friedrich-Alexander-Universität Erlangen-Nürnberg) képviselte, a CEU vallástörténeti tanszékéről pedig Nadia Al-Bagdadi, az IAS CEU vezetője vett részt a rendezvényen. A workshop szervezői - Kalavszky Zsófia és Alexandra Urakova (Orosz Tudományos Akadémia, IMLI) - két célt tűztek ki: az elmúlt évtizedekben egymástól függetlenül kibontakozó magyar és orosz irodalmi kultuszkutatás eredményeinek és elméleti hátterének ismertetését, valamint azt, hogy más tudományterületekről meghívott szakemberek bevonásával folytatódhasson az irodalmi kultuszkutatások elméleti hátterének kidolgozása.
Az orosz és magyar kultuszkutatások belátásait és eredményeit kamatoztatva tartott előadást 2018-ban Kalavszky Zsófia a Novoje Lityeraturnoje Obozrenyije (New Literary Observer) című folyóirat által szervezett nemzetközi, interdiszciplináris konferencián (A Hero of our Time: (Inter) National Symbolic Public Figures and Their Cult in the Age of (Post)Modernity Moszkva, 2018), ahol történészek, antropológusok, politológusok, szociológusok és irodalomtörténészek az irodalmi, történelmi és politikai kultuszok kialakulásának és működésének mikéntjeire kerestek válaszokat. A The Anthropological Turn in the Humanities and Social Sciences című konferenciasorozat III. tanácskozásán 49 előadó az alábbi kérdéseket vitatta meg: Milyen szociális mechanizmusok segítik elő a személy mint intézmény létrejöttét az elmúlt 3-4 évszázad nyilvánosságában?; Hogy zajlik a kultikus személyiség formálódása és intézményesítése egy adott történelmi korszakban?; Milyen adottságaiknak köszönhetően válnak a kultikus/kulturális hősök a kollektív remények, félelmek, frusztrációk projekciójává, továbbá miért jelenhetnek meg a kortársak számára önidentifikációs szereplehetőségként is?; Milyen okai vannak annak, hogy a „régi idők hősei” időszakonként ismét aktuálissá válnak?
Az orosz és magyar kultuszkutatások jelenleg kétoldalú nemzetközi projekt keretein belül folytatódnak. 2018-2021 között The Border Zone Paradigm: Russia and Hungary, Borderland and Crossroads in Cultures between East and West címmel magyar-orosz kutatócsoport működik, a kutatások kifejezetten a „Név, identitás, kultusz” kölcsönhatásait vizsgálják. A magyar részről Hetényi Zsuzsa (ELTE), orosz részről Natalja Zlidnyeva (Orosz Tudományos Akadémia, Szlávkutatási Intézet) által vezetett kutatócsoportban az Irodalomtudományi Intézet Közép- és kelet-európai Osztályát Kalavszky Zsófia képviseli. A projekt támogatója a Russian Foundation for Basic Research (Rosszijszkij Fond Fundamentalnih Isszledovannyij).
Puskin-kiadás. Összegyűjtött Művek (felelős: Kalavszky Zsófia)
A kutatás célja a Puskin-életmű 20. századi és kortárs magyar műfordításainak összegyűjtése, kiadása, vizsgálata, műfordításelmélet és -kritikai szövegek megírása. 2008 decemberében a Jevgenyij Anyegin megjelentetésével megkezdődött az Alekszandr Puskin Összegyűjtött Műveinek új magyar kiadása. Harminc évvel a legutóbbi magyar nyelvű Puskin-kiadás után ez az új sorozat kívánja megmutatni annak a sok regiszterben megszólalni képes Puskinnak az alakját, akinek a legendává és kultikussá vált életrajza iránt legalább annyira lankadatlan az érdeklődés, mint a biográfiájával összefonódott életműve iránt. A kiadás a kötetek végén elhelyezett gazdag jegyzetanyaggal demonstrálja, hogy az utóbbi évtizedekben hogyan változott Puskin életművének értelmezése. Itt gondolni kell az orosz (volt szovjet), az emigráns orosz, a nyugati ruszisztika és a nem jelentéktelen magyar Puskin-kutatás eredményeire. Ugyanakkor hangsúlyos és fontos a kortárs orosz irodalom Puskinhoz fűződő eleven viszonya is.
A Puskin-rajzokkal illusztrált kötetekbe bekerülnek a 80-as évek óta született, a legújabb magyar műfordítás-irodalom nagyszerű Puskin-fordításai, amelyek eddig nem voltak egybegyűjtve. A kötetekben megtalálhatóak számos kortárs magyar költő, műfordító – többek között Baka István, Borbély Szilárd, Háy János, Galgóczy Árpád és Térey János – fordításai. Az Anyegint (2008) további három kötet követi: a Regények, elbeszélések (2009), az Elbeszélő költemények, drámák, mesék (kézirat leadva) és a Lírai költemények (előkészületben). A sorozat az Európa Könyvkiadónál jelenik meg Hermann Zoltán és Kalavszky Zsófia sorozatszerkesztők, illetve szerkesztők gondozásában.
