A Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Irodalomtudományi Intézete szomorúan tudatja, hogy
Ferenczi László
író, irodalomtörténész, az MTA doktora,
az MTA Irodalomtudományi Intézet ny. tudományos tanácsadója
2015. június 22-én elhunyt.
1937-ben született Budapesten. 1960-tól publikált Ferenczi írói néven. 1961-ben az ELTE magyar-történelem szakán szerzett tanári diplomát. 1961-től 2006-ig, nyugdíjba vonulásáig, az MTA Irodalomtudományi Intézetében dolgozott. 1961–64 között a PEN szervező titkára volt. 1978-ban kandidátus, 1993-ban az MTA doktora. 1990-től különböző egyetemeken tanított. 2007-ben a Miskolci Egyetem professzor emeritus címet adományozott a számára. Négy világrészben járt előadóként vagy tanulmányúton. Főbb kutatási területei az európai és magyar felvilágosodás, az esszé változatai és a belga irodalom. Tagja volt nemzetközi Maurice Carême-díj zsűrijének, a PEN Clubnak, 1977-től a Magyar Írószövetségnek. 2014-ig, másfél évtizeden át, a POLISZ belső munkatársa volt. Tizenhat önálló könyve, több tucat könyvfejezete, sok száz tanulmánya, esszéje, kritikája, verse és elbeszélése jelent meg itthon és külföldön, magyarul, franciául, angolul, németül és svédül. Könyvei közül a legutóbbiak: „Csak a máé a rettenet…” (Politika és költészet kapcsolatai, tanulmányok) Kráter, 1999.; Egy barátság margójára – Egy betegség anatómiája (prózák) Orpheusz 2009.; „Még egy kicsit nézni…” (esszék, tanulmányok) Hungarovox 2009.; 74 (versek, 1956–2010) magánkiadás 2012., Találkozások és tapasztalatok, Kráter Műhely, 2015.
2015. július 3-án, pénteken, 15 órakor helyezték végső nyugalomra a Budakeszi temetőben.
Emlékét kegyelettel megőrizzük.
