Intézetünk egykori tudományos tanácsadója, Fenyő István, az MTA Irodalomtudományi Bizottságának tagja 2017. február 25-én, életének 88. évében elhunyt.
Búcsúztatására és temetésére március 21-én 9:45 órától került sor a Farkasréti temetőben.
***
Fenyő István 1929-ben született Budapesten, és itt érettségizett 1948-ban. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem történelem-magyar szakán 1953-ban szerzett tanári oklevelet, és már tanulmányai folytatása közben, 1952-ben is dolgozott középiskolai tanárként Szombathelyen. 1955-től Budapesten tanított, 1957-ben a Szépirodalmi Könyvkiadó felelős szerkesztője, majd 1965-ben a Népszabadság irodalmi szerkesztője lett.
Az MTA Irodalomtudományi Intézetének 1966-tól volt munkatársa, 1970-től főmunkatársa, 1977-től pedig tudományos tanácsadója. 1999-ben vonult nyugdíjba. 1992–2012 között az Intézet Irodalomtörténeti Füzetek sorozatát szerkesztette. Fő kutatási területe a 19. század magyar irodalma volt, különösen a reformkor kritika- és sajtótörténete területén folytatott alapvető kutatásokat; a centralistákkal kapcsolatos vizsgálódásai nagyban hozzájárultak a korszak történeti és eszmetörténeti megismeréséhez. Sajtó alá rendezett számos fontos szöveget – így Bajza József 1832-ben a Társalkodóban, valamint Eötvös József 1846–1848 között a Pesti Hirlapban megjelent írásait; szerepet vállalt több 19. és 20. századi szerző szépirodalmi műveinek kiadásában is.
Tudományos munkássága mellett oktatóként tevékenykedett: 1984-től a Kossuth Lajos Tudományegyetem világirodalmi tanszékének vezetője, 1990-től az ELTE címzetes egyetemi tanára, 1990–1996 között pedig a Janus Pannonius Tudományegyetem tanára volt. 1960-ban az irodalomtudományok kandidátusa, 1976-ban pedig az MTA doktora címet szerezte meg. Munkásságát 1985-ben József Attila díjjal ismerték el.
Élete utolsó éveiben is lankadatlan munkakedvvel és szellemi frissességgel alkotott.
Nyugodjék békében.
