2018. október 27-én, életének 76. évében elhunyt Szabó G. Zoltán, intézetünk XIX. századi Osztályának munkatársa, tudományos tanácsadó, professor emeritus. Hamvasztás utáni búcsúztatása 2018. december 10-én volt a Farkasréti temetőben.
Szabó G. Zoltán 1943. április 9-én született, Győrben. 1963–68 között járt az ELTE-re, és magyar szakos tanárként, valamint könyvtárosként végzett. Hosszú évekig tanított a magyar nyelv és irodalom lektoraként Hanoiban, Kairóban, Zágrábban és Szöulban. (Ez utóbbi álláshelyén egy kétkötetes magyar nyelvtant és szöveggyűjteményt is kiadott.) Ezután Budapesten a Nemzetközi Előkészítő Intézet tanára és könyvtárosa volt. Miután a 70-es évek végétől Intézetünk XIX. századi Osztályán dolgozott, első munkája a Petőfi-összkiadás Költemények második kötetének szerkesztésében való részvétel volt. Mint a XIX. századi Osztály egyik legkitűnőbb, a reformkori költészethez leginkább értő filológusa végül is a Kölcsey-kritikai-kiadás főszerkesztője lett; először egy kismonográfiában tisztázta a hatalmas feladat megvalósításának útjait (1999), majd a meginduló sorozaton belül ő maga adta ki a Költemények hatalmas kötetét és a Levelezés öt, szintén ugyancsak terjedelmes kötetét. (A zárókötet 2017-ben jelent meg.) Emellett ő tárta fel Kölcsey könyvtárát és olvasmányait (2010), majd megírta a legfrissebb Kölcsey-életrajzot is (2011), valamint több könyvnagyságú tanulmányt publikált a Hymnusról. Kiváló humorát mindenki élvezte, még Örkény István is, aki örömmel írt előszót a Magyar Tallózó sorozatban megjelent „Ne restellje a száját kinyitni” című kötethez. Kitűnő kritikus is volt: emlékezetesek a Négy évszakba írott minibírálatai, hamar be is tiltották a lapot. Társszerzős műve, a Kis magyar retorika, eddig három kiadást is megért. Textológiai munkásságáért legelőször az Oltványi Ambrus-díjat nyerte el (1996), majd az MTA doktori címet szerezte meg (2004). A továbbiakban a szakma a Tarnai Andor-díjjal tisztelte meg (2011), és ugyanebben az évben kapta meg a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjét is. Szinte utolsó percéig a tudománynak élt: az MTA BTK ITI emeritus kutató professzoraként fejezte be a Kölcsey-köteteket, és végzetes balesete előtt egy nappal lett kész következő műve, a Kölcsey utolsó Szatmár megyei éveit (1832–1838) dokumentáló szöveggyűjtemény sajtó alá rendezésével, illetve jegyzetelésével. 2018. október 27-én, életének 76. évében hunyt el. Mindannyiunk legnagyobb bánatára.
