Életének 79. évében elhunyt Varga László, az MTA BTK Irodalomtudományi Intézet nyugdÃjas tudományos munkatársa, a Helikon Irodalomtudományi Szemle volt fÅ‘szerkesztÅ‘je, a jelenlegi szerkesztÅ‘bizottság elnöke, az ELTE BTK Eötvös Collegium Magyar Műhely volt vezetÅ‘je.
Temetése 2019. január 18-án volt az Új Köztemetőben.
Emlékét kegyelettel megőrizzük.
Sorok Varga Lászlóról
Az irodalomtudósoktól azt szokás elvárni, hogy tanulmányokat, könyveket, tudományos szövegkiadásokat publikáljanak – de vannak, akik más területen alkotnak maradandót. Varga László ilyen tudós volt: szÃvesen beszélgetett szakmai kérdésekrÅ‘l, igyekezett aktÃvan közreműködni minden konferencián – de keveset Ãrt; viszont Å‘ volt a Helikon örökös szerkesztÅ‘je.
Bárki volt is hivatalosan a fÅ‘szerkesztÅ‘, a szerkesztÅ‘bizottság elnöke, a felelÅ‘s szerkesztÅ‘ – világos volt, hogy a lapot Å‘ csinálja. És nem akárhogy: az intézet afféle belsÅ‘ tájékoztató közlönyeként indult, érdekes, de kis példányszámú és alig ismert folyóirat biztos tájékozódási pont lett, izgalmas és új történeti és elméleti megközelÃtések megbÃzható bemutató helye, a legkiválóbb szakemberek voltak egy-egy szám vendégszerkesztÅ‘i. Varga László továbbra sem nagyon Ãrt, sÅ‘t egyes tematikus számok vendégszerkesztÅ‘jeként sem jelent meg, hanem kézben tartotta, tervezte és irányÃtotta a lapot. Szép lassan meghonosÃtotta azt a hagyományt, hogy meglepÅ‘, alig ismert vagy eddig háttérbe szorult kutatási irányok kapjanak helyet a folyóiratban. Lassan, megfontoltan és körültekintÅ‘en dolgozott; néhány rövid beszélgetés alatt meg lehetett gyÅ‘zni egy-egy tárgy fontosságáról, utánanézett, átgondolta, és minden arra érdemes ötletnek teret adott. RendkÃvül alapos és pontos volt: számon tartott minden Ãgéretet és vállalást, komolyan vette a lap minden részletét. Noha egy-egy szám összeállÃtása nem az Å‘ gondja lett volna, rengeteget foglalkozott a szerkesztéssel, a jogdÃjaktól a tartalomjegyzéken át a fordÃtások minÅ‘ségéig mindenen rajta tartotta a szemét.
Vérbeli szerkesztő volt, odaadó, tájékozott; egyszerre óvatos és merész. Életműve elsősorban a Helikon. Biztosan büszke is volt rá. Az intézet pedig a felejthetetlen főszerkesztőre és munkatársra.
