2018. szeptember 17-én nyolcvanegy éves korában elhunyt intézetünk egykori munkatársa, Rónay László.
Búcsúztatása 2018. október 2-án, kedden 1245-kor lesz a Farkasréti temetőben.
Rónay László 1973-tól 1991-ig az MTA Irodalomtörténeti, később Irodalomtudományi Intézetének XX. Századi Osztályán dolgozott főmunkatársként. A magyar irodalom története 1945–1975 című kézikönyv segéd-, majd főszerkesztője volt, valamint alapvető monográfiákat szentelt többek között Kosztolányinak, Sík Sándornak, Márai Sándornak. Béládi Miklóssal és Pomogáts Bélával együtt úttörő jellegű könyvet írt a nagyvilág emigrációs magyar irodalmairól. Egyaránt értő elemzője volt a Nyugatnak és az azzal sokszor világnézeti alapon vitatkozó konzervatív, ezen belül katolikus irodalomnak és irodalomkritikának. A Vigilia című folyóirat egyik szerkesztője, majd 1990-től az Új Ember főszerkesztője volt. 1991–2007 között mint az ELTE egyetemi tanára, majd mint professor emeritus több nemzedéket tanított, még nyugdíjazása után, egyre súlyosbodó betegségével dacolva is, akikkel a maga enciklopédikus szemléletén keresztül szerettette meg az irodalmat. Egyetemi professzorként is mindvégig szoros kapcsolatot tartott az Irodalomtudományi Intézetben dolgozó barátaival és kollégáival. Írásai nélkülözhetetlenek maradnak, derűs személyisége pedig felejthetetlen.