A Szlovák Tudományos Akadémia Világirodalmi Intézetében 2019. március 13-án mutatták be a Szomszédok a kirakatban – A szlovák irodalom recepciója 1990 után című tanulmánykötetet, amely az MTA BTK Irodalomtudományi Intézetével közös projekt keretében jött létre, és a Reciti Kiadó gondozásában jelent meg. A kötet a szlovák irodalom magyarországi befogadását és a kultúrtranszfer egyes tényezőinek ebben játszott szerepét vizsgálja – a fókuszban a szlovák irodalomnak a 2016-os Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon való megjelenésével.
A könyvbemutató résztvevői voltak: Ivana Taranenková, Deák Renáta és Hushegyi Gábor, valamint a kötet szerkesztője, Balogh Magdolna, aki beszámolóban foglalta össze az esemény részleteit:
A Szomszédok a kirakatban – A szlovák irodalom recepciója Magyarországon 1990 után című kötet az MTA BTK Irodalomtudományi Intézete és a Szlovák Tudományos Akadémia Világirodalmi Intézete közös hároméves mobilitási projektje keretében készült, amely A magyar és a szlovák irodalom a közép-európai kulturális térben 3.—Sajátos nemzeti irodalmi jelenségek a 20. és 21. században, kulturális transzfer az irodalomban címet viselte. A projekt záró publikációját a 2017 októberében Budapesten rendezett A szlovák irodalom recepciója Magyarországon 1990 után című konferencia anyagából Balogh Magdolna, az MTA BTK Irodalomtudományi Intézetének főmunkatársa, az együttműködés magyar projektvezetője szerkesztette. A kötetet Ivana Taranenková, a Szlovák Irodalmi Intézet munkatársa mutatta be, hangsúlyozva a kötet anyagának sokszínűségét.
Az esemény moderátoraként Görözdi Judit, a Világirodalmi Intézet igazgatóhelyettese azt emelte ki, hogy a kötet kettős céllal jött létre, egyfelől történelmi metszetben vizsgálja a szlovák irodalom recepcióját, másfelől egy konkrét esemény, a 2016-os 23. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál szlovák díszvendégségének mérlegét kívánja megvonni.
Ez utóbbi célkitűzés miatt vett részt az eseményen Hushegyi Gábor művészettörténész, aki 2013 és 2017 között a budapesti Szlovák Intézet igazgatójaként dolgozott, valamint Deák Renáta műfordító: ők voltak a kulcsfigurái a könvvfesztivál szlovák díszvendégsége keretében magyarul megjelent szlovák irodalom prezentálásának. Hushegyi Gábor kulturális diplomataként egy új diplomáciai irány, a társadalmi diplomácia elveinek a kulturális közvetítésben alkalmazható gyakorlatát is leírta (a kötetben olvasható írása minden bizonnyal nemcsak a szlovák, hanem a magyar szakemberek számára is tanulságos). Deák Renáta kulturális menedzserként afféle mindenese volt a szlovák irodalmat a fókuszba állító könyvfesztivál sokrétű munkálatainak. Ennek ismertetése során mindketten kitértek arra, hogy a finanszírozástól kezdve az irodalomközvetítés optikájának megváltoztatásán, a fordítók és a kiadók kiválasztásán, a műfordítói műhelyek megszervezésén át a magyar irodalmárok megszólításáig mennyiféle módon igyekeztek megfelelni a feladatnak.
Balogh Magdolna a korábban elhangzottakra is reflektálva az egyének, a kulturális közvetítés iránt elkötelezett szakemberek szerepének fontosságára hívta fel a figyelmet. Azt emelte ki, hogy a fordítóknak kulcsszerepük van az irodalom közvetítésében: a fordító ízlése, ismeretei, értékválasztásai, és nem utolsó sorban tehetsége perdöntő a recepció szempontjából. Miközben örömmel sorolta a számokat, amelyek a szlovák irodalom egyre erőteljesebb magyar jelenlétéről tanúskodnak az utóbbi negyedszázadban, hangot adott szkepticizmusának is: emlékeztetett arra, hogy a közép-európai irodalmak magyarországi megismertetése érdekében sokan sokat tettek a rendszerváltás óta eltelt három évtizedben – elég csak a Kalligram kiadó projektjeire gondolni –, ám e munka szélesebb társadalmi hatása régiónkban sajnos igen csekélynek mondható.
A hallottak a hallgatóság körében nagy érdeklődést váltottak ki, a rendkívül élénk vitában számos a témához kapcsolódó reflexió hangzott el: az egyes irodalmi művek befogadásától az irodalmi kánonok és az irodalomtudomány szerepén át a kulturális párbeszéd számos aspektusa került szóba.
