Korunkban az irodalomtörténet-írás sokat emlegetett „válsága” kényszerítette ki azt a szemléletváltást, amely az önelvű nemzeti irodalomkutatás meghaladását írja elő. A hatások és párhuzamok kutatására összpontosító irodalomtörténet státusza leértékelődött a szövegek találkozására és a kulturális emlékezet működésére irányuló újabb törekvések fényében, amelyek a toposzok, motívumok, idézetek és műfaji alakzatok változását követve igyekeznek irodalomközi együtteseket konstruálni. A közép-európai komparatisztika az orosz és a német nyelvterület közti népek irodalmának – tágabban: egész kultúrájának – összehasonlító elemzésével foglalkozik. Azt keresi, miben áll a térség műveltségének sajátos minősége, sajátos kulturális típusa. Ebben a keretben a kutatás túlléphet azon a módszertani korláton,amely régiónk irodalomtörténetét pusztán a nemzeti irodalmak egymás mellé helyezésével képes megoldani.