Az MTA BTK Irodalomtudományi Intézet Mondern Magyar Irodalmi Osztálya 2018 októberében a Zenetudományi Intézet Bartók termében rendezte meg az első világháború „mikrotörténelmi” vizsgálatát célzó konferenciasorozatának harmadik részét Üdvözlet a győzőnek címmel.
A korábbi konferenciák is a háború egyes fázisaira reagáló Ady-verscímek iróniáját igyekeztek kreatívan továbbgondolni és kontextusba helyezni, a háború befejeztét felidézve pedig ez az irónia végképp keserűvé és reménytelenné válik. Ady verse nem nevezi meg a „győzőt”, de – az utólagos események ismerete nélkül – a vereség metafizikai természetét ragadja meg, amelyben az utókor a modern világrend csúfos lelepleződését hajlamos látni, miközben máshol már érlelődik a húszas évek sosem látott virágzása, már készülnek a modernség kulturális projektumát kiteljesítő és a század arculatát meghatározó művek, mint Az eltűnt idő nyomában, az Ulysses, A varázshegy vagy a Švejk. Ez a kettősség állt a harmadik konferencia középpontjában, ahol az irodalom, zene, képzőművészet, tánc, színház, film, folklór, a tömegkultúra, a korabeli médiumok, a köznyelv, a közgondolkodás és a kulturális intézmények történetével foglalkozó előadások hangzottak el.
A 2014 szeptemberében Emlékezés egy nyár-éjszakára címmel tartott első konferencia az első világháború kitörésének századik évfordulója alkalmából a különféle diszciplínák (történettudomány, irodalom-, zene-, tánc-, művészet-, vallás- és társadalomtörténet) párbeszédében azokat a mechanizmusokat igyekezett láthatóvá tenni, amelyek révén a nagypolitika ellentmondásai leszivárognak a mindennapokba: azt a közhangulatot, amikor az átlagembernek nem okoz gondot, hogy az aradi tizenhármak gyászünnepéről és az uralkodó születésnapjáról egyaránt őszintén megemlékezzék, vagy amikor a Kossuth-nótával toboroznak katonákat Ferenc József zászlaja alá. Ez a sok szempontú átgondolás talán segíthet abban, hogy saját korunkat is tisztábban lássuk.
A 2016 júniusában rendezett második konferencia E nagy tivornyán címmel a háború percepciójában végbement fordulatot állíotta fókuszba: azt a – helyenként évekre elhúzódó – történelmi pillanatot, amikor a kezdeti eufória átadja helyét a fásultságnak, amelyből a művészet és kultúra területén két kiút kínálkozik: az eszképizmus és a radikális szembefordulás. A kötet tanulmányaiból kirajzolódó kép megmutatja, hogy a háború a maga (legalábbis addig) egyedülállóan borzalmas módján mennyire inspiráló volt a kultúra számára. Az európai kultúra közvetlenül, teljes nyerseségében tapasztalta meg, hogy a felvilágosodás által szabad egyénné nyilvánított emberi lény újra tárggyá, a technológia legsérülékenyebb, de legkönnyebben cserélhető alkatrészévé válhat. Miközben ezt az emberi lényt még mindig erős szálak fűzik a felvilágosodás előtti közösségi kulturális és morális értékrendhez, így ebben a rendkívüli helyzetben – története során alighanem utoljára – még autentikus folklór létrehozására is képes. A konferencia előadásai ennek az egyedülálló inspirációnak a szükségszerűen ellentmondásos lenyomatait tárták fel a korszak magas és tömegkultúrájában, az irodalom, a zene, a tánc, a képzőművészet, a sajtó, a közbeszéd, a folklór, a reklámok, a korabeli médiumok, a front és a hátország, a nagy szellemi teljesítmények és a hétköznapok történetében.
A záró konferencia részletes programja, a 2020-ban megjelent harmadik tanulmánykötet tartalomjegyzéke és az előadások összefoglalói letölthetők, az első két kötet teljes anyaga pedig már szabadon elérhető:
