A Bölcsészettudományi Kutatóközpont Irodalomtudományi Intézetének Reneszánsz osztálya a régi magyar irodalomtörténeti oktató- és kutatóhelyekkel közösen
2021. június 29-én, kedden 16:00 órakor vitaülést tartott.
Tárgy:
A dantisztika általánosan elfogadott konklúzió nélküli vitája, hogy a középkori látomásirodalom egyes fennmaradt szövegei tekinthetők-e a Komédia közvetlen forrásainak. A középkori pokol-víziók sok évszázad alatt keletkezett, rendkívül szerteágazó, ugyanakkor egymáshoz sok ponton csatlakozó szövegbokrok, amelyeknek erdejét nagyon nehéz szisztematikusan kutatni: ezek a történetek elsősorban szóban terjedtek, amelyek pedig írásban ma is olvashatók, azok több (esetenként lényegesen eltérő) változatban, több nyelven maradtak fenn. A Komédia szerzője a középkori látomásos szövegeket rendszerint nem közvetlen forrásként használja, hasznosítja, hanem strukturális modellként vagy túlvilági toposztárként tekinthetett rájuk, ahol számtalan mintát és példát talált a pokol földrajzára, lakói, az ördögök, szörnyek, valamint a bűnhődő lelkek megjelenítésére, a bűnök és büntetések fajtáira, az utazóból kiváltott reakciókra, az utazó és vezetője között lezajló párbeszédekre, továbbá azokra a helyzetekre, próbákra, amelyek az utazót az pokoljárás során várják. Az előadás a látomás mint műfaj jelentőségét vizsgálta a dantei Komédia szempontjából, bemutatva néhányat a bűnök és pokolbeli büntetések Dante előtti rendszereiből.
