A Komáromban megjelenő Mindenes Gyűjtemény című lap 1790. április 14-ei számában látott napvilágot egy rövid cikk egy bizonyos „Gráhám nevű Orvos Doctor” találmányáról, a mennyei ágyról. 

Mint a tudósításból megtudjuk, a Skóciából Londonba érkező férfiú „jól esmérvén a’ Londoniaknak mind újságon való kapásokat, mind tékozlásokat; eggy kies szobát bérlett ott, a’ mellyet minden lehető szépségekkel fel-ékesített, ’s nevezte azt Egészség’ templomának; eggy oldal szobátskában pedig készíttetett eggy ágyat, melly került tizen-hat ezer Sterlingbe”. Ezek után a doktor kinyomtatott egy hirdetést, melyben olyan szabályokat írt le, melyek „a’ magtalan Házasokat gyümöltsözőkké tehetik”. A tisztasági és szépítkezési regulák mellett ajánlotta, hogy a gyermekáldás után áhítozók vonuljanak idejében nászágyukba, s daloljanak együtt olyan nótákat, melyek a szívet meglágyítják, s édes szerelemmel töltik be. S ha ez nem működik, akkor még mindig ott van a doktor csodálatos találmánya, a „mennyei nyoszolya”. Adjuk is át a szót magának „Gráhám doktornak”: „Maga ez a’ mennyei nyoszolya nyugszik hat erős, de által látszható oszlopotskákon; a’ benne lévő leplek készíttettek ég színű atlatzból, minden matrátzok ’s derékalljak bársonyból, ’s mind azok Arábiái és egyéb nap keleti drága essentziákkal meg-kenettettek ’s füstöltettek, a’ mint ez véghez szokott menni a’ Persiai Udvarban az Uralkodó Szultánné’ számára.” A tudósítás némi iróniával jegyzi meg ezek után, hogy „a’ gazdag, és a’ gyönyörüséget akármelly drágán meg-vevő Ánglusok sereggel jelentették magokat ő nála; úgy hogy ritka éjtszaka múlt-el, mellyben eggy pár Személy ebben a’ nyoszolyában ne hált volna”.

A mennyei nyoszolya korabeli színezett metszeten

Doctor James Graham (1745–1794) minden bizonnyal sarlatán volt, bár abban nem vagyok teljesen biztos, hogy maga se hitte volna el csodálatos módszereinek gyógyító erejét. Ez a hírhedt orvos 1781. június 26-án nyitotta meg a szerénytelenül „egészség és Hymen[1]templomá”-nak (Temple of Health and Hymen) nevezett szobát, ahová mennyei ágyát (Celesital Bed) állította fel. A szexuális terápiához mindenféle szobákat kínált, ahol az elektromosság és magnetizmus különböző formáival lehetett találkozni, ám a leghíresebb természetesen a szerelem ágya lett. Ahogy a magyar tudósításban is olvasható, ez a helyiség az édes szerelem kellékeivel volt felszerelve: különös elektromos villanások, gondosan elhelyezett vágykeltő képek, parfümillat és az ággyal összekötött orgona, mely az emberi testek ritmusára adott ki különböző hangokat. Ahogy a nagyszerű összefoglaló cikket jegyző Peter Otto írja: „a templom egy olyan figyelemre méltó multimédia ’show’-t kínált a betegeknek és érdeklődőknek, ahol a színház, az orvoslás, a tudomány, a metafizika, a vallás, a zene, a szexualitás, sőt a politika vegyültek egymással”. Ma már elképzelni is nehéz egy efféle produkciót, mindenesetre Graham „művészete”, mely közvetlen összefüggést tételezett az elektromosság és a termékenység között, meglehetősen nagy feltűnést keltett. Talán nem is annyira az a fontos, hogy miként lehet ezt a vállalkozást beilleszteni a III. György idején feltámadó angol misztikus mozgalmak sorába, melyek a szenvedélyes vallásos gondolkodást az élet új területein honosították meg, s nem is az, hogy e meglepő vállalkozás vajon az „első szexológus” úttörő tevékenysége vagy inkább egy őrült elme tombolása. Sokkal érdekesebb kérdés, hogy miként került e hír a távoli Magyar Királyságba a 18. század végén.

A nőket hajkurászó Graham John Kay metszetén [forrás]

Graham esete immár a modern médiaszenzáció tüneteit mutatta. A sajtó kitüntetett figyelmében részesült például, amikor áldásos orvosi tevékenységének köszönhetően az idősödő Catharine Macaulay, a neves történetíró olyannyira kigyógyult általános tespedtségéből, hogy 1778-ban 47 évesen férjhez ment a doktor 21 éves öccséhez, Williamhez. A botrány természetesen nem maradt el akkor sem. Graham terápiás ötletei már akkor a sajtó céltáblájára kerültek, amikor még el sem indította nagyszabású vállalkozását, de igazi „médiasztár” a mennyei ágy feltalálása után lett. A szexuális szabadosságtól óvó republikánus pamfletekben, politikai felszólásokban rendre előkerült alakja, a mennyei ágy használatáról erotikus metszetek terjedtek. Hogy Graham vállalkozása igen gyorsan csődbe ment (s nem a busás hasznot begyűjtvén költözött haza Edinburgh-ba, hanem a hitelezők elől menekült), hogy utóbb saját egyházat alapított New Jerusalem Church néven, hogy kísérletező kedve élete végéig nem hagyta el (például két hétig kizárólag hideg vizet ivott, nem viselt ruhát, csak fűvel borította be testét, s végtagjait saját balzsamával kente be), hogy mindenki őrültnek tartotta – már nem a korabeli sajtó híradásaiból derül ki, s csak a Graham élete iránt érdeklődő utókor tudja.

Miért fontos hát a Graham-story? Azért, mert elbeszélése magyarázatot adhat bizonyos álláspontokra, s a modern sajtóban befutott karrierje inkább mutatja a társadalmi romlástól való félelem egyik típusának népszerűségét. A sajtó természetesen már ekkor az érdekes híreket részesítette előnyben, ám az érdekessé váláshoz nem volt elegendő pusztán valami őrültséget elkövetni. Valami olyasvalamit kellett mutatni felmutatni a közönségnek, ami Lisszabontól Szentpétervárig borzolta a kedélyeket. Úgy is mondhatjuk, hogy Graham doktor kísérlete azért kelthetett feltűnést oly széles körben, mert mintegy beigazolta azt, amitől szerte Európában tartottak. Ez pedig nem más, mint az erkölcsi romlás kiszélesedése, a társadalmi erkölcsök lerombolása, a szexuális szabadosság terjedése – s ezek közvetlen következménye: az állam szétzüllése és bukása. Graham sikere mintegy jelzi, hogy az erózió a mélyben már megindult, a pénzüket luxusra költő állampolgárok a léha szexuális együttlétet még a fentebb leírt röhejes és perverz módon is vállalják. És bár itt nincs kimondva: természetesen a háttérben az emberi történelem nagy elbeszélése rejtőzik, ahol a legnagyobb birodalmak buknak el az élvhajhász állampolgárok tömegei miatt, ahol a vágyaknak semmi nem szab határt, ahol a közérdek erkölcsi és társadalmat összetartó parancsait az egyéni önérdek írja felül, ahol a testi élvezetek egymásra halmozása tompítja az erkölcsi érzéket.

Graham doktor meztelenül földbe ásott páciensei gyógyulását tanulmányozza [forrás]

A tudósítás Magyarországra Londonból érkezik, az akkori Európa egyik legfontosabb, s – a tudósításból is ez derül ki – leggazdagabbnak tartott városából. A szélhámosságnak való bedőlés itt a jólét jelzése, egyben arra figyelmeztet, hogy az anyagi javak felhalmozása fel is bontja azokat az alapokat, melyekre ez a jólét felépült. London egyszerre vált egy gyarapodó – s nem mellesleg politikai berendezkedését tekintve is sokak számára példaértékű – birodalom tudatosan felépített reprezentánsává, s mérete révén a bűnözés, a mindennapos erőszak, a nagyvárosi élet nyomorúságának legismertebb helyszínévé. A Mindenes Gyűjtemény olvasójának nem eshetett nehezére elérteni a cikk célzásait, melynek szinte figyelmeztető, a jövőt előrevetítő a leírása „a’ gazdag, és a’ gyönyörüséget akármelly drágán meg-vevő Ánglusok”-ról. (Ehhez a tudósítás hozzáillesztette az orientalizmus kedvelt toposzát: a keleti erotikát.)

Az ekkoriban induló közép-európai sajtó sajátossága, hogy nem egy helyről, egy nyelvi kultúrából meríti írásait, s ily módon nem is feltétlenül csak egyetlen politikai nyelven szólalnak meg a világ dolgait ismertető cikkek. Ebben a térségben a nyugati világ hírei naprakészen jelentek meg a sajtóban a 18. század végén – ám az információk forrásának sokfélesége miatt az így létrejövő sajtótermékek is valamiféle pot-pourrik lettek. Noha a Mindenes Gyűjtemény szerkesztője-írója, Péczeli József (1750–1792) igen sokat merített egy bizonyos francia újságból, az Esprit des journalistes de Trévoux-ból, ám a hírek vándorlása és transzformációja során számos egyéb forrást regisztrálhatunk, s ezek pontos azonosítása sok esetben – például a mennyei ágyról szóló cikknél – gyakorlatilag lehetetlen. Az információk terjedésének útját mégis érdemes követni és kutatni.

Hogy miért félt valaki a londoniak szexuális szokásainak a változásától a 18. század végi Komáromban? Talán azért, mert olyan veszélyes viselkedési normák terjedését vette észre, melyet a saját társadalmára nézvést is veszélyesnek tartott. Jele ez annak, hogy a komáromi polgár szeretett volna olyan gazdag lenni, hogy a „mennyei ágyra” költhesse pénzét – s előre tartott is e gazdagságtól. Mert mi lesz, ha a végén tényleg ilyesmire tékozolja el vagyonát, jó hírét és erényeit?

Vaderna Gábor 

Források:

„Szép nyoszolya a’ magtalanságnak megorvoslására”, Mindenes Gyűjtemény,1790. IV. negyed, 4. levél, április 14., 49–51.

Peter Otto: „The Regeneration of the Body: Sex, Religion and the Sublime in James Graham’s Temple of Health and Hymen”, Romanticism on the Net,Numéro 23, August, 2001. Internet: https://doi.org/10.7202/005991ar

Roy Porter: English Society in the Eighteenth Century,New York: Penguin, 1990.

Lydia Syson: Doctor of Love. James Graham and His Celestial Bed,Richmond: Alma Books, 2008.

[1]Hymen, eredetileg Hymenaeus (görögül Hümenaiosz) Apollón fia, a házasság gyermekistene volt az ókori mitológiákban.