2018. november 29–30-án a Tudomány Napja alkalmából a Szegedi Akadémiai Bizottság (SZAB) székházában Elbeszélés és morális élet címmel rendezett konferenciát a SZTE Kognitív Poétikai Kutatócsoportja (Horváth Márta és Szabó Judit).
A tanácskozás fő témája az volt, hogy milyen poétikai eszközökkel irányítja a figyelmet az irodalom (és általában: a szöveg) a morálra, az ábrázolt világ morális ítéleteire és a szereplők megítélésére; hogyan működik a morális ítélet a szövegen belül és azon kívül; hogyan alakul a fikcionalitás és a morális ítéletek viszonya. Az előadók többsége a SZTE munkatársai közül került ki, de intézetünk mellett több egyetem is képviseltette magát.
Az MTA BTK Irodalomtudományi Intézet munkatársai közül Morális ítélet történelmi perspektívában: a római szerelmi elégia tapasztalata címmel tartott előadást Hajdu Péter, aki azt a csalóka perspektívát elemezte, ahogyan az utókor szemében az epedő szerelmes, a sírig tartó hűség és a mindent feláldozó szerelem vagy a gonosz, csélcsap szerető tűnik fel a római elégiában – holott mindez annak idején humoros, esetleg éppen komikus elem volt, egészen más morális megítélés alá estek a „szereplők”, mint amivel a későbbi értelmezések felruházták a szövegeket. Kálmán C. György Együttérzés, rettegés, elbeszélés – Zoltán Gábor Orgiájának eszközei című előadásában azt vizsgálta, hogyan, milyen narratológiai eszközökkel éri el a közelmúlt sok vihart kavaró szövege a viszolygást, a felháborodást, a morális ítélet irányítását.
Minden előadás után alapos és érdekes vita következett, a szervezők szándéka szerint a jövő évben az átdolgozott előadások kötetben jelennek meg.
