A reformáció jubileumi évének tudományos rendezvényei sorozatában 2017. június 28‒30. között a kora újkori száműzetés és vallásos identitás összefüggéseit tárgyaló nemzetközi REFORC-konferenciát tartottak Emdenben Exile and Religious Identity in Early Modern Europe ‒ Flucht und Identität. Die religiösen Flüchtlingsgemeinschaften im frühneuzeitlichen Europa címmel. A konferencia helyszíne a Johannes a Lasco Bibliothek volt, ahol olyan szakmai tanácskozásra került sor, amely migráció és konfesszionális identitás sajátosan kora újkori kontextusait értékelte újra. A Heiko Oberman nevéhez kapcsolódó ‒ „the Reformation of the refugees” ‒ tézisből kiindulva, amely a reformáció nyugat-európai egyháztörténetét az elit reformátor értelmiségiek száműzetésével hozza összefüggésbe, az előadások áttekintették a(z e)migráció és száműzetés lehetséges formáit és releváns eseteit, illetve olyan egyház-, társadalom- és irodalomtörténeti vizsgálódásokat mutattak be, amelyek a migráció és erőszak, továbbá a kora újkori mártírium és konfesszionális identitás kölcsönhatásait tárják fel.

A konferencián intézetünk munkatársa, Tóth Zsombor Survivors Club: Confessional, Imaginary and Political. Displacement and Religious Persecution in Early Modern Central and Southeastern Europe (1600-1750) címmel tartott angol nyelvű előadásában a közép- és délkelet-európai, főként a Habsburg befolyás alatti területeken végbement üldözések 17‒18. századi történetét vázolta fel. Külön kitért az 1671-ben kezdődő felső-magyarországi perzekúció történetére, illetve a gályákról szabadult prédikátorok nyugat-európai exiliumára, valamint a kora újkori magyarországi és erdélyi protestáns mártírológiai diskurzusok és a politikai kényszermigráció által életre hívott patriotizmus sajátos átfedéseit is értelmezte.