A Bölcsészettudományi Kutatóközpont Irodalomtudományi Intézetének Reneszánsz Osztálya a magyarországi és határon túli egyetemek régi magyar irodalmi tanszékeivel és a korszak kutatásában érdekelt egyéb szakmai műhelyekkel együttműködve 

Zrínyi Miklós és a magyarországi barokk költészet 

címmel tudományos konferenciát rendez 2020. május 21–23. között. 
A házigazda és a társszervező intézmény ebben az évben az egri Eszterházy Károly Egyetem lesz. 

A konferenciára Zrínyi Miklós születésének négyszázadik évfordulóján kerül sor, ezért a szervezők, a tanácskozás középpontjába az író, költő Zrínyi munkásságát állítva olyan előadásokat várnak, amelyek (az előzmények, a minták, a párhuzamok feltárása mellett az utóélet, a hatástörténet bemutatásával is) segítik a páratlan jelentőségű életmű tágabb (poétikatörténeti, eszmetörténeti, nyelv- és érzelemtörténeti, filozófia- és teológiatörténeti) kontextualizálását, a tradícióhoz kötődő és kísérletező, újító vonásainak értelmezését.

A konferenciafelhívást tartalmazó első körlevél letölthető.

A Bölcsészettudományi Kutatóközpont Irodalomtudományi Intézetének Martinkó András-díját ebben az évben 

Gulyás Judit kapta 

Női műfaj volt-e a mese?
Mesemondók, mesegyűjtők, meseírók 

című tanulmányáért, amely a Nőszerzők a 19. században: lehetőségek és korlátok (szerk. Török Zsuzsa, reciti, Bp., 2019.) kötetben jelent meg. A 25. Martinkó András-díj ünnepélyes átadásán, 2020. február 1-én Szörényi László mondott laudációt az Irodalomtudományi Intézet I. emeleti tanácstermében. 

A díjátadón készült fényképek letölthetők. 

A Bölcsészettudományi Kutatóközpont Irodalomtudományi Intézetének XIX. századi Osztálya és az MTA BTK Lendület – A 19. századi magyar irodalom politikai gazdaságtana Kutatócsoport 2020. február 7-én a XIX. századi Osztály Hagyományfrissítés című konferenciasorozatának nyolcadik részeként nemzetközi konferenciát rendezett Meltzl Hugó Vorläufige Aufgaben der Vergleichenden Litteratur (The Present Tasks of Comparative Literature) címmel a világ első, általa és Brassai Sámuel által szerkesztett összehasonlító irodalomtörténeti lapjában, a kolozsvári Acta Comparationis Litterarum Universarumban 1877-ben publikált programszövegéről a Humán Tudományok Kutatóházában (1097 Budapest, Tóth Kálmán u. 4.).

A konferencia programja letölthető.

2020. január 27-én az Írók Boltjában mutatták be 
Erdődy Edit A lélek színpadán című könyvét,
amely a Balassi Kiadó gondozásában jelent meg.

A könyvbemutatón Angyalosi Gergely (a kötet szerkesztője), valamint Visy Beatrix és Kappanyos András irodalomtörténészek beszélgettek Erdődy Edit munkásságáról, a kötet megjelenésének körülményeiről, illetve az Irodalomtudományi Intézet Modern Magyar Irodalmi Osztályán alapított Erdődy Edit-díjról. 

Erdődy Edit irodalomtörténész és kritikus majd négy évtizeden keresztül volt az MTA Irodalomtudományi Intézet munkatársa. Kutatómunkája mellett két monográfiát (Mándy Iván, Kertész Imre), valamint igen sok tanulmányt és kritikát publikált. Ezek az írások a mai olvasó érdeklődésére is számot tarthatnak, ugyanúgy, mint eddig nem publikált Szabó Magda-monográfiája is. A kötet lehetőséget kíván nyújtani arra, hogy Erdődy munkái újra bekapcsolódhassanak az irodalomtudományi és kritikai életben zajló diskurzusokba.

A kötet három nagy egységre tagolódik; az első, tizenhat írást tartalmazó rész a Művek címet kapta. Műbírálatokról, kritikákról van szó, bár az irodalomtörténész jóformán mindenütt érezteti jelenlétét, vagyis a műveket mindig nagyobb távlatban is elhelyezi. A Szerzők című második egység a Szabó Magdáról 1974-ben készült pályakép egyes fejezeteit, illetve a Márai Sándorról és Nádas Péterről szóló írásokat közli. A könyv harmadik, Színdarabok című része azt a sokrétű kapcsolatot kívánja bemutatni, amely Erdődy Editet a színházhoz fűzte. Egyszerre érdekelte őt az élő színházi produkció, a színpadon történő (lényegét tekintve megismételhetetlen) csoda, valamint mindaz, ami a színművekből az irodalomtörténet kompetenciájába tartozik. 

A szerkesztő, Angyalosi Gergely bővebb könyvismertetése
és a kötet tartalomjegyzéke letölthető.

A Szekszárd Város Önkormányzata által adományozott Mészöly Miklós Emlékplakettet ebben az évben a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Irodalomtudományi Intézetének munkatársa, Szolláth Dávid kapta Mészöly Miklós életművének kiadásában és kutatásában elért eredményeiért.

2020. január 17-én rendezték meg Szekszárdon a XVII. Mészöly Miklós Emléknapot. A hagyományokhoz híven az író születésnapjára (vagy ahhoz közel eső dátumra) időzített rendezvényen gazdag program fogadta az érdeklődőket a Művészetek Házának otthont adó zsinagóga épületében. Darida Veronika Báb vagy színház? című előadásában egy nagyon kevéssé kutatott területről, Mészöly Miklós és Polcz Alaine bábszínházas tevékenységéről nyújtott átfogó képet, Márton László pedig Mészöly Miklós dramaturgiáját elemezte azt a kérdést is feltéve, hogy milyen lehetett volna egy támogatóbb színházi és politikai környezetben Mészöly igen eredetinek indult drámaírói életműve. Portréfilmet mutattak be Szvoren Edináról, a tavalyi Mészöly-díjasról, és a rendezvényen a Garay János gimnázium tehetséges, felkészült diákjai is közreműködtek. 
A Mészöly Miklós-díj idei nyertese Csabai László lett, A vidék lelke című mű szerzője. Szkárosi Endre, a Mészöly Miklós Egyesület alelnöke laudációjában kiemelte a regionalitás kitüntetett szerepét, amely Csabai műveiben Mészölyéhöz hasonlóan meghatározó. 
A Szekszárd Város Önkormányzata által adományozott Mészöly Miklós Emlékplakettet Gyurkovics János alpolgármester adta át Szolláth Dávidnak. 

A megújult Literatura folyóirat február 4-én (kedden) 16:00 órakor lapszámbemutatót tartott a Penna Bölcsész Könyvesboltban (1053 Budapest, Magyar utca 40.). 
A kerekasztal-beszélgetés résztvevői voltak: Bojti Zsolt, Bozsoki Petra, Glózer Rita, Havasréti József és moderátorként Szolláth Dávid. 

A Bölcsészettudományi Kutatóközpont Irodalom-tudományi Intézetében 2020. március 20-án rendezik meg a

Közvetítők és közvetítés 
Kulturális transzfer a hosszú reformáció
(1500–1800) kontextusában 

című konferenciát, amelynek célja a kulturális transzfer fogalmának és vizsgálati lehetőségeinek módszertani igényű körüljárása a 16–18. századi Európa kontextusában, figyelembe véve a kultúra ezen árnyaltabb értelmezését is.
A konferenciára végzős mesterszakos hallgatók és abszolutóriumot még nem szerzett doktoranduszok jelentkezhetnek olyan 20 perces előadásokkal, amelyek ezt a fogalmat nem a vizsgálat tárgyaként, hanem a szövegek újfajta olvasásának és értelmezésének kiindulópontjaként kezelik. 

Jelentkezési határidő: 2020. január 31.

A legfeljebb 1000–1500 leütés terjedelmű rezüméket a szervezők a következő címekre várják: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. és Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

További részletek a letölthető konferenciafelhívásban.

A Helikon Irodalom- és Kultúratudományi Szemle
Térkép és irodalom című számának bemutatóját
2020. január 22-én, szerdán 18:00 órakor tartotta
a Kelet Kávézó és Galériában. 

A beszélgetés résztvevői voltak:
László Laura, Smid Róbert (szerkesztők),
Keresztury Dóra, Ádám Zsófia, Ludmann Ágnes.
Moderátor: Vásári Melinda (szerkesztő)


Bár az irodalmi szövegek többségére igaz, hogy játszódnak valahol, esetleg szereplői vagy megszólalói még helyet is változtatnak, az irodalmiszöveg-olvasás érdeklődése egészen a 20. század elejéig nem fordult analitikus módon a fikció geográfiája, topográfiája és kartográfiája felé. Természetesen a központi kérdésnek először a fikciós helyszín és a valóságban létező tér közötti kapcsolatok számítottak úgy a szerző, mint az olvasó felől, tehát egyrészt a terület megalkotásához szükséges transzformációk visszakövetése, másrészt azon gyakorlatok elemzése, amelyek segítségével az olvasó összehasonlítja a két helyszínt. Később, az éppen uralkodó irodalomelméleti irányzatokhoz idomulva az irodalmi művek földrajza rendre terítékre került: vagy a lehetséges világok elméletével közelítették meg (empirikus irodalomtudomány), vagy a térkép és az irodalmi szöveg olvashatóságát egymás felől értelmezték (dekonstrukció), vagy az irodalmi térképet mint a hatalom mechanizmusait vizsgálták (posztkoloniális kritika).