A Bölcsészettudományi Kutatóközpont Irodalomtudományi Intézetének Reneszánsz Osztálya a magyarországi és határon túli egyetemek régi magyar irodalmi tanszékeivel és a korszak kutatásában érdekelt egyéb szakmai műhelyekkel együttműködve 

Betegség és gyógyulás a kora újkori irodalomban (1450‒1760 k.) 

címmel tudományos konferenciát rendez 2021-ben. 

A házigazda ebben az évben Bölcsészettudományi Kutatóközpont Irodalomtudományi Intézetének Reneszánsz Osztálya lesz. 

A tanácskozás középpontjába a betegség, a testi és lelki szenvedés, illetve a gyógyulás és gyógyítás kérdésköre került, a konferencia célja, hogy a témát több szempontból, több tudományág fogalom- és eszközkészletével vizsgálja a kora újkor magyarországi irodalmában. Ezért a szervezők olyan 20 perces előadásokat várnak, amelyek a filológia és az irodalomtörténet mellett eszme-, tudomány- és társadalomtörténeti, antropológiai és teológiai vonatkozások beemelésével gazdagítják a szakmai diskurzust.

A további részleteket és a konferenciafelhívást tartalmazó 
első körlevél letölthető.

A tervezett előadások címét és összefoglalóját (mintegy 1000 leütés terjedelemben)
2021. január 31-ig várják a szervezők a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. címre.

A javasolt előadások elfogadásáról 2021. február 28-ig értesítjük a jelentkezőket, valamint kérjük, hogy a jelentkezési szándék bejelentése egyben annak elfogadását is jelentse, hogy az előadás megtartására vagy tavaszi, vagy őszi időpontban kerül majd sor.

A konferencia végleges időpontjáról a lehető leghamarabb értesítjük a szakmai közösség tagjait.

Rab Gusztáv (1901–1963) írói hagyatéka 2012-ben került Párizsból Budapestre a Petőfi Irodalmi Múzeumba, benne hét kiadatlan regény kéziratával, amelyek közül most három jelent meg egy kötetben a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Irodalomtudományi Intézet munkatársa, Tüskés Anna sajtó alá rendezésében, Rácz János kísérőtanulmányával.

Az 1958-tól haláláig Franciaországban élt szerző három regénye színes képet rajzol Budapest életéről, az 1930-as évek, az 1944–1945-ös ostrom és a világháború utáni egy évtized időszakáról. Az 1960 körül Franciaországban keletkezett regények most jelennek meg először a Petőfi Irodalmi Múzeumban az író hagyatékában őrzött kéziratok alapján.
A Kleopátra tükre 1944 késő őszén és 1945 elején játszódik Budapesten, amikor a szovjet hadsereg északról nyomul előre Budán, és fokozatosan elfoglalja a Hárshegyet, A verebek 1957-ben egy budapesti lakásban elmesélt történet egy olasz származású, a Mester utcában élő asszony sorsáról, A párizsi gyors pedig az 1956-os forradalom kitörésének éjszakáján játszódik, amikor hét ember várja rokonait a budapesti Keleti pályaudvaron, akik a vonat késése miatt ismerkednek meg egymással.

A Bölcsészettudományi Kutatóközpont
Irodalomtudományi Intézet 
Irodalomelméleti Osztálya

 A tér 

címmel rendezte meg ötödik narratológiai konferenciáját 
2020. október 27-én. 

Az intézet Irodalomelméleti Osztályán hosszú ideje folyó elbeszéléselméleti kutatások újabb fejezetének részeként indult konferenciasorozat célja az elbeszélés alapvető paramétereinek vizsgálata. Az idei konferencia a  tér elbeszélésbeli problémáival foglalkozik.

Alapvetőnek látszik, hogy az elbeszélés dimenziója az idő. És bár minden cselekvés, történés kibontakozásához térre éppúgy szükség van, mint időre, az idő érzékeléséhez pedig elméletileg is szükséges a (térben történő) mozgás, a tér a narratológiának gyakran mellékes, elhanyagolható terrénuma, amelyre kevés figyelmet szokás fordítani. Sőt, ha a narratívát az ember egyik alapvető kognitív instrumentumának tartjuk, attól alapvetően különbözőnek gondolunk egy másikat, a térre vonatkozó mental mappingot, amelynek alig van köze az elbeszéléshez. Pedig talán az utóbbi is alapulhat elbeszéléseken, illetve nagyban hozzájárulhat elbeszélések megértéséhez.

Lehetséges, hogy a térviszonyok felmérése ugyanolyan bonyolult képleteket eredményezhetne az elbeszélésben, mint az időviszonyoké. A narratológiai kutatások az utóbbi időkben növekvő érdeklődést tanúsítanak az elbeszélt térviszonyok iránt, aminek valószínűleg az is oka lehet, hogy egyre több kutatás fordít figyelmet társadalmi tereink narratív jellegére, illetve az elbeszélések téralakító, tértapasztalatot befolyásoló hatásaira is.

A konferencia helyszíne az Irodalomtudományi Intézet, Eötvös Könyvtára volt.

A konferencia programja letölthető. 

Az online élő közvetítés felvételei továbbra is megtekinthetők.

*

Az Irodalomtudományi Intézet rendezvényein szájat és orrot takaró maszk viselése kötelező. A pandémiával kapcsolatos korlátozásokról és az esetleges változásokról friss információk az Irodalomtudományi Intézet honlapján érhetők el.

A Bölcsészettudományi Kutatóközpont Irodalomtudományi Intézetének Reneszánsz Osztálya a magyarországi és határon túli egyetemek régi magyar irodalmi tanszékeivel közösen 2020. október 27-én, kedden 16:00 órakor vitaülést tartott. 

Tárgy: 

Kasza Péter – Petneházi Gábor
Brutus elveszett és megtalált magyar története

Gian Michele Bruto (1517–1592) Báthory István udvari történetírójaként 1574-től kezdte írni Rerum Ungaricarum libri című monumentális történeti művét, amely Mátyás király halálától (1490) Báthory trónra léptéig (1571) nemzeti szempontból volt hivatott bemutatni a magyar történelmet, eleget téve ezzel egy Bonfini krónikáját folytató és az ország három részre szakadását humanista történeti narratívában bemutató mű iránti hazai igényeknek. A mű 1584–85 tájára 25 könyvben elkészülhetett, egylapos próbanyomata is fennmaradt, a király azonban nem volt maradéktalanul elégedett a szöveggel, így kiadásra akkor elmaradt.

Báthory halála (1586. december 12.) után a szerző Ernő herceg és Rudolf császár szolgálatába állt és Pozsonyban letelepedve továbbra is azon dolgozott, hogy a nagy mű megjelenhessen, ezért a Habsburg-ház érdekeinek figyelembevételével elkezdte átdolgozni a már kész szöveget.
Brutus 1591 végén arról értesült, hogy Erdélyben a korábbi változatot kiadásra készítik elő: lóhalálában odautazott, a kiadást sikerült megakadályoznia, de megbetegedett, és 1592 májusában ugyanott meghalt. A mű kéziratai változatos utakat jártak be, a 19. századra a Monumenta Hungariae Historica Scriptores sorozatában a Rerum Ungaricarumot kiadó Toldy Ferencnek csupán két erősen sérült és megcsonkult 16. századi változat állt rendelkezésére, egy Budapesten, egy pedig Bécsben. Ezek alapján rendezte sajtó alá a jelenleg (leginkább nem) használt egyetlen kiadást, amely az eredeti műből nem egészen 14 könyv 1490–1552 közötti krónikáját tartalmazza.

2020 júliusában szerencsés véletlen folytán Trentóban, az egykori jezsuita kollégium könyvtárában a mű minden eddiginél teljesebb, húsz könyvből álló, kétezer oldalas korai kéziratát fedeztük fel, amely a magyar történelem 1490–1566 közötti leírását tartalmazza, illetve hozzá van kötve egy töredékes bevezetés is, amelyet Brutus már Báthory halála után írt. A számos autográf javítást és több későbbi kéz (többek közt Szamosközy István és feltehetően Istvánffy Miklós) marginális megjegyzését tartalmazó, rendkívül jó állapotban megőrzött kézirat igazi kincsesbánya, feldolgozása pedig alapjaiban változtatja majd meg eddigi ismereteinket a 16. századi magyarországi humanista történetírásról.

A meghívó letölthető. 

Október 27-én az eseményt online élő közvetítésen követhették az érdeklődők. 

A reciti honlapján már elérhető az In­ter­kon­fesszi­o­na­li­tás és irodalom a kora új­kor­ban című tanulmánykö­tet, amely a 2019. november 13-án Miskolcon rendezett műhelykonferencia előadásaira épül.
Az MTA BTK Lendület – Hosszú Reformáció Közép és Kelet-Európában 1500‒1800 Kutatócsoport, a Miskolci Egyetem Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Intézete, valamint a REFORC és a MTA Miskolci Területi Bizottság szervezésében megrendezett konferencia középpontjában a kora újkori interkonfesszionális jelenségek álltak.
A most megjelent kötet ti­zen­egy írá­sa 16‒18. szá­za­di kul­tu­rá­lis je­len­sé­ge­ket vizs­gál kü­lön­bö­ző szö­ve­gek, mű­fa­jok, illet­ve ese­mé­nyek vál­to­za­tos szem­pon­tú elem­zé­se ré­vén. Az in­ter­kon­fesszi­o­na­li­tást a ta­nul­má­nyok fe­le­ke­ze­tek kö­zöt­ti kul­tu­rá­lis transz­ferként ér­tik, és en­nek le­he­tő­sé­ge­it, vál­to­za­ta­it tár­ják fel, el­ső­sor­ban arra ref­lek­tál­va, ho­gyan vi­szo­nyul­tak a kora új­kor­ban a szö­ve­gek­hez és ha­gyo­má­nyok­hoz. A kötet tanulmányai az interkonfesszionális jelenségeket számos esetben európai összefüggésben vizsgálják, és ahhoz is hozzájárulnak, hogy az interkonfesszionalitás kutatása később tágabb diszciplináris kontextusban folytatódjon.

A Bölcsészettudományi Kutatóközpont Irodalomtudományi Intézetének XVIII. századi Osztálya és a Magyar XVIII. Század Kutató Társaság a XVIII. századi kutatásokat végző intézményekkel közösen  2020. október 13-án hangversennyel egybekötött könyvbemutatót rendezett.

A bemutatott könyv: TÜSKÉS Gábor, vál., szerk. és TÜSKÉS Anna, s. a. r. Critica: Források az irodalom- és kultúratudományi szakkritika történetéhez 1986–2020. Sources for the History of Criticism of Literary and Cultural Studies 1986–2020. Budapest: reciti, 2020. (470 l.)

A kötetet bemutatta: KECSKEMÉTI Gábor akadémikus, a BTK Irodalomtudományi Intézet igazgatója.

A kötethez kapcsolódva interjú jelent meg Tüskés Gáborral az Élet és Tudomány 2021/2. számában, amely a szerkesztőség hozzájárulásával az Irodalomtudományi Intézet honlapjáról letölthető.


A könyvbemutatót hangverseny követte:

Mint-egy tuczatnyi énekek Pálóczi Horváth Ádám gyűjteményéből (1813)
HUNGARICUS EGYÜTTES
Jánosi András – hegedű; Apró Anna – koboz; Tóth Dorottya – ének
Közreműködik: Csörsz Rumen István – ének, gitár

Helyszín: Próféta Galéria (Budapest XI., Szent Gellért tér 3.)

A rendezvényen készült felvételek a Videotorium oldalain megtekinthetők.

A meghívó letölthető.

*

Az Irodalomtudományi Intézet rendezvényein szájat és orrot takaró maszk viselése kötelező. A pandémiával kapcsolatos korlátozásokról és az esetleges változásokról friss információk az Irodalomtudományi Intézet honlapján érhetők el.