Intézetünk munkatársa, Stauder Mária a március 15-i nemzeti ünnep alkalmából több évtizedes irodalomtörténészi, filológusi és bibliográfusi munkája, valamint a magyar irodalomtörténeti hagyomány fennmaradását szolgáló szervezőtevékenysége elismeréseként a Magyar Érdemrend lovagkeresztje polgári tagozat kitüntetésben részesült, melyet az Országház Vadásztermében vehetett át.
Szívből gratulálunk!
Intézetünk munkatársa, Veres András 2018. március 13-án József Attila mint irodalomkritikus címmel tartott előadást a TIT József Attila Szabadegyetemén, a Kossuth Klubban.
A költő irodalomkritikái közül kettőnek különösen gazdag az irodalma: a Babits- és a Kosztolányi-bírálatnak. Az utóbbit méltán tartják József Attila legsikerültebb kritikájának, mivel – noha polemizál Kosztolányi világlátásával – a megértés és elismerés szándéka vezeti. A két költő baráti viszonyt ápolt egymással, és nemcsak a költői nyelvvel kapcsolatos elveikben egyeztek, hanem kései korszakuk költői gyakorlata között is meglepően sok a hasonlóság, az átvétel (az idősebb költő is tanult a fiatalabbtól). Fölmerült az értekező művek és a versek közötti átjárás lehetősége is (a Kosztolányi-bírálat nyitánya és az Eszmélet második szakasza között). Hasonlóképp vita folyik a Kassák-bírálat színvonalának és a költő Móricz Zsigmonddal való kapcsolatának megítélésében. Nem egyszerű kérdés József Attila viszonya a népi írókhoz. Sajnálatos, hogy ahhoz képest, mekkora reflektorfényt kapott az Új Szellemi Front elleni kiállása, igen szegényesnek mondható a Márciusi Frontot támogató megnyilatkozásainak recepciója. Ugyanakkor Németh Lászlót (akinek a Nincsen apám se anyám kötetről a Nyugatban megjelent lekezelő hangú kritikáját nem tudta megbocsátani) két töredékben maradt szövegében maró gúnnyal támadja, vérfagyasztó iróniával jellemzi Németh karakterét mint egocentrikus, exhibicionista, férfiatlan lélekét, aki természetesnek véli vezető szerepét nemzedékében, jóllehet nincs meg hozzá sem a bátorsága, sem a tehetsége. Babits Mihályt viszont József Attila nemcsak verssel próbálta kiengesztelni, hanem Az európai irodalom történetéről szóló recenzióját is (1935) békítő szándékkal kezdte el írni. Figyelemre méltó, hogy − bár a korábbi, 1930-as vélekedéséhez hasonlóan − ekkor is tagadja Babits „poeta doctus” voltát, ezt most erénynek látja: éppen azért nyilvánítja igazi lírikusnak, mert „lényével eszmél, nem próbálja eszméletét eszére korlátozni”.
2018. feburár 11-én életének 78. évében elhunyt Bojtár Endre, intézetünk munkatársa, tudományos tanácsadója, a Közép-és kelet-európai Osztály alapító vezetője, a Helikon egykori szerkesztője, Széchenyi-díjas irodalomtörténész és műfordító, aki gazdag munkássága részeként könyveivel, tanulmányaival a magyar tudományosságban korábban még nem létező szakterület, a baltisztika (Baltic Studies) alapjait is megteremtette.
Búcsúztatása és temetése 2018. március 8-án volt a Rákoskeresztúri új köztemetőben.
Berkes Tamás nekrológja a Helikon 2018/1. számában jelent meg.
Itthagyott bennünket Bojtár Endre.
Kollégánkat, mesterünket, barátunkat veszítettük el. Olyasvalakit, aki az Intézet meghatározó tudósi gárdájához tartozott, és a neve szinte egybeforrt intézményünkkel: hosszú és termékeny kutatói pályáját az 1963-as kezdetektől egészen 2010-es nyugalomba vonulásáig a Ménesi úton futotta be.
Nagy formátumú tudós volt, kiemelkedő tudományos teljesítményt hozott létre az elmélet, az elmélettörténet és az irodalomtörténet-írás területén. Teoretikusként jelentős szerepet vállalt a magyar irodalomtudomány hatvanas években megindult, méltán korszakalkotónak mondható modernizálásában, mindenekelőtt a strukturalizmus és a korszerű műelemző módszerek magyarországi meghonosítása révén.
Bojtárt azonban sokkal inkább a teremtés, az új alapok lerakásának vágya mozgatta. Nem véletlen, hogy legalább két diszciplína hazai meghonosítása fűződik a nevéhez. Ő volt az, aki elérte, hogy az irodalmunkat a szomszédos nemzetek irodalmaival kölcsönhatásban szemlélő közép-európai összehasonlító irodalomtörténet önálló kutatási terület legyen intézetünkben. 1978 és 1980 között Szegeden, a József Attila Tudományegyetemen tartott alapozó előadásait követően tanítványaival alapította meg és működtette – időről időre külső munkatársakat is bevonva – a Közép-és kelet-európai Irodalmi Osztályt. Alapítóként mégis talán a szívének legkedvesebb baltisztika magyarországi megteremtésében teljesedett ki, hiszen egymaga írta meg Bevezetés a baltisztikába címmel a balti régiség és kultúra történetét, és ugyanígy egyedül állította össze az első nagy Litván-magyar szótárt.
Húsz kötetnyi tanulmány, illetve monográfia mellett számos műfordításkötetet adott ki, antológiákat, könyvsorozatokat szerkesztett. Alapító szerkesztője és 25 éven át munkatársa volt a „2000” című folyóiratnak.
Nem kétséges, hogy amit elvégzett, több (kutatói) életműre is elegendő volna. Ő ezt azzal a megjegyzéssel intézte el egy interjúban: „szorgalmas voltam”.
Személyisége mozgatórugóit, meghatározó vonásait keresve talán az életességét emelném ki. Nem volt szobatudós, írásainak mindig tétjük volt, túl a szűk értelemben vett tudományosságon, mindig a világról, az életről akart valamit kideríteni. Közügyek, közügyeink is foglalkoztatták: igazi homo politicus volt. Kíváncsisága szenvedélyes igazságkereséssel párosult. Következtetéseit megfogalmazásainak kíméletlen pontossága, a gondolkodásnak a mondataiban megmutatkozó tisztasága tette vonzóvá.
Hiányzik, hiányozni fog. Emlékét megőrizzük.
A Balassi Kiadó könyvbemutatója
2018. február 28-án a Balassi Könyvesboltban
a kötetet bemutatta:
SZILÁGYI ÁKOS költő, irodalomtörténész,
TVERDOTA GYÖRGY irodalomtörténész,
VERES ANDRÁS irodalomtörténész, a kötet szerkesztője.
A kötetben megjelent tanulmányok szerzői: Bagi Zsolt, Bókay Antal, Cséve Anna, Farkas János László, Fenyő D. György, N. Horváth Béla, Kassai György, Lengyel András, Nothnagel Zoltán, Rigó Béla, Sárközi Éva, Szilágyi Zsófia, Takáts József, Tverdota György, Valachi Anna, Z. Varga Zoltán, Veres András.
Intézetünk munkatársa, Vadai István életének 58. évében váratlanul elhunyt.
Temetése 2018. február 21-én volt Szegeden, a Belvárosi Temetőben.
Emlékét megőrizzük.
A Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének Reneszánsz Osztálya a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával
1618‒2018: A harmincéves háború hatása irodalmunkra
címmel egyhetes intenzív mesterkurzust szervez.
A mesterkurzus – a nemzetközi kutatások elméleti és módszertani eredményeit felhasználva – kísérletet tesz a közép-európai humanizmus, késő humanista és barokk jelenségek eszme- és irodalomtörténeti értékelésére, átfogó, rendszerszerű szemléletek megalkotására törekedve. Ennek során mérlegelnénk többek között a manierizmus mint korstílus és/vagy stilisztikai és retorikai törekvés kategóriájának mai érvényességét és értelmező potenciálját.
A mesterkurzus időpontja: 2018. június 18‒22.
Célcsoportja: A magyarországi és határon túli PhD-képzésben részt vevő hallgatók, akiknek érdeklődése, kutatása a régi magyarországi irodalom- és művelődéstörténethez kapcsolódik.
A mesterkurzus ingyenes, a résztvevőknek szállást, utazást, Budapest-bérletet biztosítunk.
A jelentkezés feltételeiről és módjáról további részletek a letölthető felhívásban olvashatók.
A jelentkezések beadásának határideje: 2018. március 31.
A benyújtott jelentkezéseket a beadást követően elbíráljuk, és a jelentkezőket e-mailben értesítjük
2018. április 30-ig.
Intézetünk tudományos segédmunkatársa, Máté Ágnes kapta idén a Kubinyi András-díjat.
2018. január 29-én került sor a Budapesti Történeti Múzeum Barokk Udvarában a 2017. évi Kubinyi András-díj átadására. A díjat Máté Ágnes kapta az Irodalomtörténeti Közlemények 2017/1. számában megjelent Szent Istvántól Báthory Istvánig: Grizelda története saluzzói, lengyel és magyar mellékalakokkal című tanulmányáért.
A díjazottról szóló laudációt Csukovits Enikő, az MTA BTK TTI tudományos tanácsadója mondta, aki beszédében kiemelte: ez az első alkalom, hogy a Kubinyi András Középkortudományi Alapítvány díját irodalomtörténésznek ítélte oda.
Az Erdődy Edit-díjat 2018-ban Zsadányi Edit nyerte el „Bazsali, rezeda meg kisasszonycipő” című könyvéért (Balassi Kiadó, 2017), átadására 2018. február 6-án került sor.
A díjat az MTA BTK Irodalomtudományi Intézet Modern Magyar Irodalmi Osztályának közössége az Erdődy és Szabics családdal egyetértésben évente ítéli oda olyan kortárs irodalmi, színházi vagy irodalomtudományi teljesítmény elismeréseként, amely a humor, az irónia, a szatíra, illetve a bevett evidenciákra való elfogulatlan rákérdezés eszközével a társadalmi megértés, a szolidaritás és humánum értékeit segíti érvényesülni.
Rákai Orsolya laudációja és a díjátadáson készült fényképek letölthetők.
A díj Erdődy Edit személyiségére és munkásságára emlékeztető
egyedi tárgy, amelyet Szabics Ágnes képzőművész – a névadó lánya – készít,
és amelyhez kísérő oklevél is tartozik.
| Nincsenek események |
